Ez a félperifériás Magyarország: az Európai Bizottság jelentése szerint a hazai kormányzat állami beruházásainak 60%-a EU-s forrásokból állt 2015-ben. Az ábra címe hibás: nem a költségvetési kiadások arányáról van szó. A 2015-ös hazai költségvetés 55,9 mrd EUR volt, míg az EU-s transzferek 9 mrd EUR (2.794 mrd HUF), ami nagyjából 16,1%. Persze ez is egy beszédes ábra, ami az EU-s kiadások relatív súlyát mutatja; eszerint a hazai GNI kb. 5,3%-át EU-s projektek akotják (habár nem értem, miért csak 5.200 mrd EUR támogatást jelez):

A szocializmus alatt a szovjet és KGST rendszer mögött valójában egy erős világgazdasági függőségben álló Magyarország működött. Habár a rendszerváltás után a “szocializmust” a neoliberális átállás során politikailag diszkreditálták, a hosszú távú függőségi viszonyok a privatizációval és a külföldi működőtőke-beáramlással, aztán pedig az EU-s kohéziós támogatásokkal fennmaradtak. A politikai ideológiák és értékrendszerbeli szimbolikus harcok helyett (“európai értékek” vs. “illiberális nemzetállam”) ezeket a hosszú távú politikai gazdasági függési viszonyokat kellene világosan látnunk. Többek között a jelenlegi kormány EU-ellenes politikai felszólalásai mögött ugyanis ezek a materiális tényezők tartják vissza az országot az anyagi csődtől és teremtik meg a középosztály fejlődési illúzióját és látszatjólétét. Mindeközben az EU-s források elköltése egyrészt jelentősen korrupt, másrészt kifejezetten infrastrukturális beruházások finanszírozását szolgálja. Vajon a “felzárkózás” egyrészt mennyire valós, másrészt mennyiben függ az ország gazdasági függőségétől?