Ousmane Sembène’s Ceddo (1977)

Just discovered Ousmane Sembène, one of the founders of (black) African cinema. One of his movies, Ceddo (1977) presents the relatively undiscovered historical topic of the Islamization of black Africa, the conflict of Islam and Christianity intertwined with ethnic relations, traditional values, and the slave trade. It was banned in Senegal.

You can read more about the movie on Wikipedia, IMDB and Senses of Cinema.

Reklámok

„Posztok” között: Posztszocializmus és posztkolonializmus Kelet-Közép-Európában

A MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjában tudományos segédmunkatársként elkezdtem írni a “Kortárs térelméletek közép-kelet-európai kontextusban” című, NKFI-115870. számú OTKA kutatás keretében készülő kötetbe szánt másik fejezetemet (az első megtekinthető itt). Íme a szinopszis:

Miként alkalmazható a posztkoloniális és dekoloniális kritika a posztszocialista kelet-európai régióban? Vajon hogyan változott Kelet-Európa gyarmati világhoz való viszonya, és hogyan értelmezhető a (poszt)szocialista régió a (poszt)gyarmati viszonyrendszerekben? Milyen értelemben beszélhetünk az eurocentrikus térfelfogások kelet-európai kritikájáról és a kelet-európai tudás dekolonizálásáról? A máig fennálló hidegháborús tudásrendből fakadóan a posztkoloniális kutatások az európai gyarmatokra avagy a „Harmadik világra”, a posztszocialista kutatások pedig a vasfüggöny mögötti területekre avagy az egykori „Második világra”, ezen belül is leginkább az európai keleti blokk államaira szorultak. Ezzel a regionális munkamegosztással szemben a „poszt” irányzatok közötti termékeny párbeszéd új térbeli fogalmakban és viszonyokban értelmezi újra kelet-európai pozícióinkat. A tanulmány a nyugati posztkoloniális irányzat bemutatása mellett először rámutat a posztkoloniális térfelfogások magyarországi gyökereire, hogy ez a tudás miért felejtődött el a rendszerváltás utáni „posztszocialista amnézia” során, illetve hogy a társadalomföldrajzban vagy tértudományokban miért nem terjedt el az anti-koloniális államszocialista propaganda ellenére sem. Egyfelől bemutatja a posztkoloniális kritika megjelenésének földrajzi feltételeit: a „fejlődő világ” színre lépése és az 1970-es évek globális struktúraváltása, a dekolonizációval és az El Nem Kötelezettek Mozgalmával való szocialista szolidaritás, a magyar reformmozgalom és exportorientált külpolitika keretében a kapitalista és szocialista világrendszereit átszelő új térelméletek jelentek meg, például a fejlődéstanulmányok, a latin-amerikai függőségelmélet, a világrendszer-elemzés, az eurocentrikus fejlődéskép kritikája és a globális szemléletű összehasonlító módszertan. Másfelől a tanulmány a orientalista kelet-nyugati „földrajzi képzeletek” globális történeti dekonstruálásával centrum-periféria hatalmi viszonyokban mutatja be a kelet-európaiság térpolitikáit: a felvilágosodás óta jelen lévő „civilizációs lejtő” diskurzusát, a szovjet imperialista törekvéseket, a fejlődő világ felé irányuló szocialista „paternalista testvériség” ideológiáját, a balkanizmust, a rendszerváltás utáni „vissza Európába” és piacorientált neoliberális „tranzitológiát”, illetve az Európai Unió „civilizációs misszióját” és az „európaiság” posztkoloniális politikáit a keleti bővítés során. Bemutatja, hogyan értelmezhető posztkoloniális perspektívából a hatalom, ágencia és tér kapcsolata, a rassz/tér, a biopolitika és „osztályrassz” fogalmai, az idegen „Másik” térbeli konstruálása, a hibrid identitás térbelisége és a társadalmi nem orientalizálása a posztsocialista régióban. Mindezek mentén a kelet-európai térfelfogások dekolonizálása a nyugathoz való felzárkózás metanarratívájából képzett társadalomtörténeti és fejlődéselméleti fogalmak és „öngyarmatosító” episztemológiák felülvizsgálatát sürgeti a régió globális történeti újraértelmezése érdekében. Végül felmerül, hogy vajon az Európai Unió válságtüneteivel és a liberális ígéretek kudarcával felerősödő nacionalizmus, xenofóbia és gyarmati diskurzus fényében mennyiben szükséges vagy lehetséges a Kelet-(Közép-)Európa fogalom újradefiniálása vagy elvetése?

A térelméletek tudásföldrajza: A társadalomföldrajzi irányzatok elhelyezése Magyarországon

A MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjában tudományos segédmunkatársként elkezdtem írni a “Kortárs térelméletek közép-kelet-európai kontextusban” című, NKFI-115870. számú OTKA kutatás keretében készülő kötetbe szánt egyik fejezetemet. Íme a szinopszis:

A bevezető fejezet célja tudásföldrajzi szemléletben áttekinteni, hogy Magyarországon milyen helyi viszonyok között fogalmazódtak meg a társadalmi térrel kapcsolatos – jelen kötetben is szereplő – irányzatok a társadalomföldrajzban és a tértudományokban. Ennek nyomán a tanulmány először bemutatja a tudásföldrajz kutatási irányzatait és módszereit, és hogy milyen tudományszociológiai és tudománytörténeti szempontok alapján érdemes a kelet-közép-európai pozíciókból termelt tértudományi tudást kritikailag újraértelmeznünk. A tanulmány a tudás térbeli áramlását és adaptációs módjait a tudástermelés centrum-periféria viszonyaival és hegemóniaváltásaival összefüggésben értékeli, és ennek során a jelenlegi hazai, félperifériás tudásátvételi folyamatokra mutat rá. Rövid történeti vázlatban bemutatja, hogy a második világháború óta hogyan alakultak elsősorban a társadalomföldrajz és tágabban a térrel foglalkozó társadalomtudományok térfelfogásai, hogyan öröklődtek át a szocialista időszakból a hazai térelméleti diskurzust meghatározó koncepciók, és ezek hogyan változtak meg a rendszerváltás és az euroatlanti hegemóniaváltás új mintakövetési viszonyai között. Nemzetközi, összehasonlító perspektívában elemzi a „nyugati” térfelfogásokról és térelemzési módszerekről alkotott hazai narratívákat, rámutatva a szelektív átvétel és interpretáció folyamataira, illetve a „hermeneutikai kapuőrök” kontextuális szerepére, a helyi tudásstruktúrákba ágyazott tudás tudományszociológiai, társadalmi-gazdasági és politikai-ideológiai funkcióira. Arra kíván válaszolni, hogy miért éppen bizonyos térelméleti felfogások terjedtek el, ezeket hogyan értelmezték másként a posztszocialista térben, és ez hogyan határozta meg a helyi térelméleti koncepciókat és vitákat. A „nyugathoz” való felzárkózás jegyében az egyes térelméleti irányzatokat jellemzően a helyi kontextusuktól elválasztva mutatták be, így a térelméletek puszta leírásával sok esetben a centrumból átvett tudáskánont termelték újra. Jellemző posztszocialista anakronizmusként a legtöbb esetben az „új” irányzatok és térfelfogások akár évtizedekkel ezelőtti „nyugati” szakirodalomból származtak, és bemutatásukat a „megkésettség” narratívájában helyezték el, elfedve ezzel a kelet-közép-európai térelméleti irányzatok eltérő fejlődési útjait és társadalomtörténeti kontextusait. Mindeközben az egyre szélesedő repertoárt képező „új” térelméleti irányzatok álláspontjainak leírása a rendszerváltás utáni tudományos mezőben helyi legitimációs eszközökké is váltak, és a hazai „tesztelésük” hátterében a kelet-európai viszonyokra adaptált sajátos térelméleti keretrendszerek még többnyire kidolgozásra várnak. A tanulmány szerint tehát a hazai diskurzusban elterjedő térelméletek „absztrakt” értelmezése helyett reflektálnunk kell a tudományos tudástermelés egyenlőtlen és függő hatalmi viszonyaira, és a hazai térelméleti tudás nemzetközi elhelyezése érdekében rá kell mutatnunk a mögöttük álló „megismerési térpolitikák”, társadalmi reprezentációk, politikai-ideológiai programok és szakpolitikai törekvések sajátosan kelet-európai kontextusaira.

Why the blues is sexual

(watch from 35:38)

If you want to know what the blues is really about, if you want to know why the blues is about sexuality, watch this performance. Blues is about people. It carries the folk roots of sharing your personal, very simple and very raw feelings, worries and confessions with your community. The performativity of personal expression, of showing your true, very personal, intimate, individual and instantaneous feelings, in an improvised, unpolished, honest, personal, and spontaneous communication with the “audience”, as in a direct conversation. Checking on if they get it, if they feel it too. Can you hear me? Yeah. Are you with me? Do you know what I’m talkin’ about? They answer: come on! Tell us. We want to know what you have to say.

The story is about only one night. One intimate moment you want to, you have to share. You cannot go on without it. Because it bursts out, you cannot keep it inside anymore. You know you shook me, baby, you shook me all night long. The shared intimacy of the very basic but strong emotional affect of sexually being attached to someone, and the simplest desires coming from craving for the other and the fears of loosing the whole thing, expressing the temporality of being. Every sentence is about HOW bad you want it, about what you truly are deep inside, the trueness and credibility of the feeling warranted by the reactions from the community. They react, they feel it too, they accept and embrace your feelings, they add to it their own, and they share these simple things of being flesh and bone. They all know what it’s about. You just help them feel it.

You are not on stage, you are with the people, you are just one of them. Blues is about how you fit into the community by expressing your intimate motivations honestly and constructing this shared feeling with the others. Yours becomes a shared story, a closed individual issue made public, conceptualizing the definition of us being just plainly human. You express how you struggle with this simple and itching feeling, you show all sides and aspects of it, show its deepness as much as you can.

And then the dialogue between the two sexually attached people, the voice of the other, sharing publicly what started between them, that they want each other, how they want each other, that its true what others have been gossiping, its official, they do have something between them, they have an affair. And then just making fun of it. Because its life. Sexual grace and playfulness embracing the whole relationship with a delicate touch. The waves of strong and soft dynamics, quick burst-outs and long carried-away ponderings, the questions and answers, the doubts and statements of the whole issue, talking, explaining, articulating. The deep, sexual rythm of shaking hips and slow walking, slow swinging.

Blues is about living the feeling with all its deepness and raw form, sharing, articulating and reaffirming what you are and what motivates you as a person in life, with the help of the community. Like in gospel, a plea towards the others to accept you, to embrace your worries, to reify what truly motivates you inside: not money, not power, not career, not all these falsehoods, but by being inspired by someone, by being attached to somebody, by living for that one night. Because deep inside that’s what carries you forward. Because that makes you human.

“Magyarország 1962 óta számos mérnököt, orvost és gyógyszerészt képzett Ghánának”

A 24.hu-n jelent meg még februárban egy hír a Magyarországra érkező ghánai hallgatókról, amelyben visszaemlékeztek az 1960-as évekbeli magyar-ghánai kapcsolatokra.

“Megemlékeztek róla, hogy Magyarország 1962 óta számos mérnököt, orvost és gyógyszerészt képzett Ghánának.

Szerinte az első ghánai elnök, Osagyefo Kwame Nkrumah is Magyarországon tanult, de volt a ghánai fociválogatottnak is magyar szövetségi kapitánya.”

Tér és építészet szeminárium (BME)

TÉR ÉS ÉPÍTÉSZET

tantárgyfelelős: Benkő Melinda
urb/bme – BME Urbanisztika Tanszék
tervezett program (09.01)
kéthetente szerdánként 17:15-kor a tanszéki könyvtárban

szept. 6. TÉR ÉS ÉPÍTÉSZET / Benkő Melinda, építész-urbanista, urb/bme

bemutatkozás, félév-, feladat és könyvismertetések

Meggyesi Tamás (2004). A külső tér. Budapest: Terc. (munkatárs: Benkő Melinda)

Moravánszky Ákos – M. Gyöngy Katalin (2007). A tér. Kritikai antológia. Budapest: Terc.

Jen Jack Gieseking and William Mangold (Eds.) (2014): The People, Place, and Space Reader. New York: Routledge. / http://www.peopleplacespace.org

szept. 13. A KÜLSŐ TÉR / meghívott: Meggyesi Tamás, építész-urbanista, urb/bme

szöveg: Meggyesi Tamás: Építészeti térelméletek. In: Meggyesi (2004): A külső tér. Budapest: Terc. 9-27.o. (pdf)

szept. 27. KÖZTÉR / Benkő Melinda, építész-urbanista, urb/bme

szöveg: Matthew Carmona (2010): Contemporary Public Space: Critique and Classification, Part One: Critique, Journal of Urban Design, 15(1), 123-148. (pdf)

okt. 11. HETEROTÓPIA / Kerékgyártó Béla, filozófus, BME

szöveg: Michel Foucault (1967) Eltérő terek (vagy más fordításban: Más terekről).
fr / Des espaces autres http://desteceres.com/heterotopias.pdf
eng / Of Other Spaces http://web.mit.edu/allanmc/www/foucault1.pdf
hun / Más terekről http://exindex.hu/index.php?page=3&id=253

okt. 25. TERÜLET / TÖRTÉNETI VÁROSI TÁJ / meghívott. Sonkoly Gábor, történész, ELTE

szöveg: Sonkoly Gábor: A történeti városi táj fogalomtörténete. In: Sonkoly (2016): Bolyhos tájaink, ELTE, Budapest. 35-73. o. (pdf)

nov. 8. TÉRTERMELÉS / meghívott: Hory Gergely, építész, phd doktorandusz, urb/bme, Partizan Architecture – http://prtzn.hu/

szöveg: Moravánszky Ákos (2011): „…nyiss nekem tért”? – Tér és térbeliség az épített és a társadalmi világban

nov. 15. konzultáció

nov. 22. TÉRTUDOMÁNY / meghívott: Ginelli Zoltán, geográfus, phd doktorjelölt, ELTE

szöveg: Berki Márton (2015): A térbeliség trialektikája. Tér és Társadalom, 29(2), 3-18. (pdf)

Berki Márton (2015): A városi barnaövezetek funkcióváltása a posztszocialista városokban. (pdf)

nov. 29. közös beadás, értékelés

Pickers (2009): Eastern European migrant workers in the reverse light of Western migrant work

The Pickers shows a group of Romanian migrant workers at a UK strawberry farm who alternate their intensive strawberry picking with the editing and mediation of a 20th century film archive of British migrant hop pickers. Sited in a parallel reality distinctions are blurred as to where and when events are set, as they are between notions of labour and leisure, and the identity of an archive and its dissemination. ‘The Pickers’ becomes a dream; a Romanian advertisement to British migrant workers to come to Romania.

pickers_2009[VIMEO VIDEO COULD NOT BE EMBEDDED]

Maja and Reuben Fowkes wrote about this film in Art Monthly:

“A curious prequel to recent developments could be seen in Adam Chodzko’s insightftul 2009 film The Pickers, which addressed the nuances of economic migration by following the story of a group of young Romanians working in the strawberry industry in Kent. The scenario revolves around young East European labourers engaged in editing archive footage of seasonal hop pickers from the East End and reflecting on their own experience ofworking on a state-of-the-art agricultural plant in Kent. Scenes of men, women and children worhng together in the outdoors while blithely chatting away appear idyllically stress-free in comparison to the depersonalised, high-tech world of industrial market gardening, where every action of the labourer is scanned and calculated. In a moment of reverie, the Romanian worker-editors imagine a future in which the British would be attracted to make the reverse journey to work on Romanian farms, where the importance of workers’ relationship to the land and the social quality of labour are not yet extinct notions.”

 

Az 1950-es évek globális nézőpontból: Magyarország és a dekolonizáció

u77nugd

A Szabad Október Fesztiválon adok elő a Gólyában október 28-án (vasárnap) a 16:00-kor kezdődő, Helyzet Műhely által összeállított blokkban. Az előadás a következőkről fog szólni:

Az 1956-os forradalom traumatizált olvasatában a diktatúrával szembeni ellenállás és a demokratizálódás visszavetítése uralkodik. Ezzel a szűk értelmezéssel szemben érdemes 1956-ot globális történeti perspektívából megközelíteni. Az 1950-es évek a második világháború utáni globális hatalmi átrendeződés erőszakhullámainak, a délkelet-ázsiai és afrikai gyarmati függetlenségi harcoknak a csúcspontja is volt. 1956 egyben a hruscsovi külpolitikai nyitás éve is, amely nyomán Magyarország fokozatosan az export-orientált fejlődési stratégia lehetőségeit kereste a “harmadik világban”. Az 1957-re felszabaduló Ghána esete jól megvilágítja Magyarország és a felszabaduló gyarmatok között kialakuló kapcsolatok körülményeit. Vajon a rendszerváltás óta miért fordultunk el a világgazdaságba ágyazott történetünktől és a globális perifériával való párhuzamok vagy szolidaritás gondolatától?

The first All-African Peoples’ Conference on 5-13 December 1958 in Accra

You can read about the event and all later conferences on wikipedia.

“The ‘All-African Peoples Conference’ (AAPC) was partly a corollary and partly a different perspective to the modern Africa states represented by the Conference of Heads of independent Africa States. The ‘All-Africa Peoples Conference’ was conceived to include social groups, including ethnic communities and anti-colonial political parties and African organizations such as Labor Unions and other significant associations in the late 1950s and early 1960s both in Africa and the Diaspora such as Europe, North America and South America.

The first conference was preceded by a Preparatory Committee composed of representatives from the eight independent African states—other than South Africa. (They were EthiopiaGhanaGuineaLiberiaLibyaMoroccoTunisia, and the United Arab Republic.) The conference itself was attended by delegates from 28 African countries and colonies. The number of delegates was more than 300, and the conference claimed that they represented more than 200 million people from all parts of Africa. Tom Mboya, General Secretary of the Kenya Federation of Labour, was elected chairman.

One important discussion was over the legitimacy and desirability of using violence against the colonial powers. It was agreed that violence would be necessary in some cases. Concerning the struggle in Algeria, full support was given to the recently proclaimed Provisional Republican Government (Gouvernement Provisoire de la République Algérienne—GPRA). On the Cameroon, the Conference supported the fight of the UPC maquis, demanding full amnesty and UN-sponsored elections. The Conference considered unity and solidarity to be key strategies in the fight against colonialism and economic domination after colonialism; it called for the establishment of Africa-wide organisations, including trade unions youth groups, and a Bureau of Liberatory Movements. It was at this meeting that the decision was made to establish a permanent secretariat at Accra. The first secretary-general was George Padmore, then living in Ghana. The following year, he died and was replaced by Guinea’s Resident Minister in Ghana, Abdoulaye Diallo.”