A bunch of new books I’ve been reading

Reklámok

Hogyan terjedt az amerikai “kvantitatív forradalom” Angliába?

Peter Haggett illusztrációja arról, hogy hogyan terjedt az amerikai központokból a “kvantitatív földrajz” a britekhez és Kanadába. Körülbelül az 1960-es évek végéig nézi azt, hogyan mentek át a fő képviselők egyik egyetemről a másikra. A kutatóintézeti hálózatot, egyéb megbízásos kapcsolatokat vagy kiküldetéseket (például a “Harmadik világba”) és a konferencialátogatásokat nem nézi.

quantgeog

“A highly simplified and incomplete picture of some of the moves of geographers from two leading United States graduate schools in the 1950s and 1960s, and their impacts on the United Kingdom. Some of the second- and third-order moves occurred after 1970. For simplicity only one centre in human geography (Washington) and one in physical geography (Columbia) have been retained.”

Forrás / Source:

Peter Haggett, “Revolutions and quantitative geography: some personal reflections on the bicentennial”, Paper to the Sixth European Colloquium on Theoretical and Quantitative Geography, Chantilly, France, September 6 1989.

Peter Haggett (1990): The Geographer’s Art. Wiley-Blackwell.

Why open access is important in academic publishing

Connecting to some of the reasons behind open access, here is a blog article from last year that sums up some important points. The context here is mainly the US.

“Academic publisher Elsevier, which owns a majority of the prestigious academic journals, has higher operating profits than Apple. In 2013, Elsevier posted 39 percentprofits, according to Heather Morrison, assistant professor at the University of Ottawa’s School of Information Studies in contrast to the 37 percent profit that Apple displayed.”

“This lucrative nature of academic publishing comes at a price–and that weight falls on the shoulders of the full higher education community which is already bearing the burden of significantly decreasing academic budgets. “A large research university will pay between $3-3.5 million a year in academic subscription fees –the majority of which goes to for-profit academic publishers,” says Sam Gershman, a postdoctoral fellow at MIT who assumes his post as an assistant professor at Harvard next year.”

““Money should be taken out of academic publishing as much as possible. The money that is effectively being spent by universities and funding agencies on journal access could otherwise be spent on reducing tuition, supporting research, and all things that are more important than paying corporate publishers,” says Gershman. John Bohannon, a biologist and Science contributing correspondent, is in agreement and says, “Certainly a huge portion of today’s journals could and should be just free. There is no value added in going with the traditional model that was built on paper journals, with having people whose full time job was to deal with the journal, promote the journal and print the journal, and deal with librarians. All that can now be done essentially for free on the internet.””

 

1956 és a szocialista területi tervezés

Szombat 11 és 13 óra között megtartottam előadásomat az 1956-ról szóló, Egerben tartott konferencián, amelynek témája “1956 és a szocializmus: válság és újragondolás“. Az előadás egy már korábban beharangozott szekció része volt, amit a Helyzet Műhellyel szerveztünk “Megszakítás és folytonosság: 1956 szerepe a szakértői tudástermelésben” címmel.

Az előadásom elérhető itt.

Bal: Markos György; jobb: Perczel Károly feleségével

Két életrajzot elemeztem az 1950-es évek területfejlesztési szakértőcsoportjainak kialakulása és azok intézményesedése folyamatában.  Markos György és Perczel Károly, sok szempontból nagyon eltérő egyéniségek voltak, habár hasonlóan kalandos utakat éltek meg. Mindketten hittek a kommunizmusban, fiatalon emigrációban éltek, és végül a második világháború során maradtak Magyarországon (Markos 1939-től, Perczel 1945-től). Mindkettőjüket a hazai területfejlesztés “iskolaalapítóinak” tartják, és egyiküknek sem volt köze eredetileg a földrajzhoz. Ugyanakkor két egészen eltérő “iskolát” és “életművet” hoztak létre: Markos az újjászervezett (Marx Károly) Közgazdaságtudományi Egyetemen mint tanszékvezető és későbbi dékán a gazdaságföldrajzi irányvonalat, Perczel pedig építészmérnökként a területi tervezés szakintézményeiben végzett (TERINT, ÉVM, VÁTI), vezető tervezői munkája révén egy urbanista irányvonalat alapozott meg. A kutatásaim során részben ennek a két embernek az életrajzát rakom össze, hiszen rajtuk keresztül jól megragadható a korabeli magyar “szocialista” gazdaságföldrajz és területi tervezés kibontakozása.

Where were the oldest universities outside “Europe”?

The “university” is a very Eurocentric term: it is said that because there were no “corporations” in the “East”, the archetype schools of higher education did not exist there, which is, of course, not true (apart from the academies of antiquity, noteworthy is the Byzantine unversity, which was not based on “corporation” but “charity trust”). Due to this conception, European expansion could be traced in geographical space by the establishment of European learned societies, the so-called “unversities”. I’ve just discovered that the first universities outside “Europe” were founded mainly by Spanish monks in the 16th century in colonial Latin America. The oldest is in Santo Domingo, today the Dominican Republic (Universidad Santo Tomás de Aquino, 1538), which makes it the first university established in the Western hemisphere. The oldest one still in operation is in Lima, Peru (Universidad Nacional Mayor de San Marcos, 1551) and the oldest in North America is in Mexico (Real y Pontificia Universidad de México, 1551). The first university in Asia was founded in The Philippines (Universidad de Santo Tomás, 1611), but colleges were developed from 1589 on (some became universities afterwards). This was 25 years after the route accross the Pacific Ocean was discovered in 1565.

UST_in_Intramuros

“The Royal and Pontifical University of Santo Tomas, established by the Dominican missionaries in 1611 and raised to the rank of a University in 1645 by Pope Innocent X through the petition of Philip IV of Spain, is currently the educational institution with the oldest extant University charter in Asia.”

Félperifériás Magyarország és az EU transzferek

14199253_1067844829918739_8790478021937452809_n

Ez a félperifériás Magyarország: az Európai Bizottság jelentése szerint a hazai kormányzat állami beruházásainak 60%-a EU-s forrásokból állt 2015-ben. Az ábra címe hibás: nem a költségvetési kiadások arányáról van szó. A 2015-ös hazai költségvetés 55,9 mrd EUR volt, míg az EU-s transzferek 9 mrd EUR (2.794 mrd HUF), ami nagyjából 16,1%. Persze ez is egy beszédes ábra, ami az EU-s kiadások relatív súlyát mutatja; eszerint a hazai GNI kb. 5,3%-át EU-s projektek akotják (habár nem értem, miért csak 5.200 mrd EUR támogatást jelez):

14231168_1068236346546254_5662002615100676647_o

A szocializmus alatt a szovjet és KGST rendszer mögött valójában egy erős világgazdasági függőségben álló Magyarország működött. Habár a rendszerváltás után a “szocializmust” a neoliberális átállás során politikailag diszkreditálták, a hosszú távú függőségi viszonyok a privatizációval és a külföldi működőtőke-beáramlással, aztán pedig az EU-s kohéziós támogatásokkal fennmaradtak. A politikai ideológiák és értékrendszerbeli szimbolikus harcok helyett (“európai értékek” vs. “illiberális nemzetállam”) ezeket a hosszú távú politikai gazdasági függési viszonyokat kellene világosan látnunk. Többek között a jelenlegi kormány EU-ellenes politikai felszólalásai mögött ugyanis ezek a materiális tényezők tartják vissza az országot az anyagi csődtől és teremtik meg a középosztály fejlődési illúzióját és látszatjólétét. Mindeközben az EU-s források elköltése egyrészt jelentősen korrupt, másrészt kifejezetten infrastrukturális beruházások finanszírozását szolgálja. Vajon a “felzárkózás” egyrészt mennyire valós, másrészt mennyiben függ az ország gazdasági függőségétől?