A tudás földrajzai

 A tudás földrajzai (llln9267d) – Kurzusfüzet

Ginelli (Gyimesi) Zoltán, Gyuris Ferenc

2014/15. tavaszi félév

Az Eötvös József Collegium Mendöl Tibor Műhelyének hallgatói számára

 

A kurzus leírása

Az utóbbi két évtizedben a földrajztudomány egyre inkább közeledett a tudománytörténeti és tudományszociológiai kutatásokkal foglalkozó tudománytanulmányok közösségéhez. A tudományos tudás szociológusai és antropológusai tulajdonképpen már az 1970-es években tanulmányozták a tudományos gyakorlatok különböző helyszíneit, kiemelten a laboratóriumot. Az 1990-es évektől azonban a geográfusok hatására egyre elterjedtek a tudomány értelmezésének földrajzi szempontjai, így egyesek már egyértelműen a tudománytörténet „térbeli fordulatáról” beszélnek. A tudományos univerzalitás mítoszával szemben ugyanis a tudomány működésének nem egyszerűen kerete, hanem létfeltétele a hely, a tér és a mobilitás, hiszen a tudás kommunikáció révén terjed. A tudás térbeli áramlása során eltérő kontextusok és helyi interpretációk révén formálódik, így a különböző eszmék, ismeretek, gondolatok és technikák térbeli útjuk során más-más arcokat öltenek, más kapcsolatokat képeznek, vagy éppen egészen másfajta tudássá alakulnak át. Földrajzi szemszögből nemcsak fontos kérdés, hogy hol és milyen társadalmi feltételek mellett termelődnek az adott tudásformák, hanem hogy milyen térképzetekkel és téralkotási módokkal rendelkeznek, illetve hogy milyen eltérő léptékű feltételek mellett (pl. állami tudományok, regionális tudáshagyományok) milyen léptékekre vonatkoznak (pl. globális érvényű elméletek). Mivel tudás és hatalom szervesen összekapcsolódnak, az egyes tudásterjedési mintákat elsősorban a hegemón tudástermelő határozza meg, így nagyobb léptékben beszélhetünk történetileg változó centrum-periféria viszonyokról is. Ezeknek a kérdéseknek az értelmezése érdekében a kurzuson részben kronológiai sorrendben haladunk végig az ún. „modern európai tudomány” kialakulásának történeti-földrajzi feltételeitől a második világháború és a hidegháború időszakán át a mai tudástermelési viszonyokig. A tudástermelést vizsgáló földrajzi irányzatok megismerése mellett nemcsak a tudományos tudás, hanem a technológiák, a szakpolitikák, a gyakorlatok és a tágabb társadalmi értelemben vett tudások összefonódó szerepével is foglalkozunk.

Kommunikáció: a kurzushoz kapcsolódó levelezésekben a hallgatók mindkét oktatót címezzék meg.

Kurzus típusa: gyakorlat

Teljesítés típusa: gyakorlati jegy

Kredit: 2

Óraszám: heti 2 óra

Tervezett létszám: 20

Az óra időpontja, helyszíne: hétfő 18:00–19:30, Eötvös József Collegium, 023. terem

A kurzus célja

A kurzus célja, hogy hallgatói megismerkedjenek a tudományos tudás földrajzi értelmezéseinek különböző módjaival, illetve az ezekhez kapcsolódó tudományos irányzatokkal és releváns szakirodalmakkal. Az óra olvasószemináriumnak minősül, így a teljesítéshez intenzív olvasás, és a – nagy részben angol nyelvű – szakirodalom szóban és írásban történő feldolgozása szükséges (lásd követelmények).

A kurzus gyakorlati célja a közös munka során az alábbi kérdésekre keresni válaszokat:

  • Mely történetileg és földrajzilag változó kulturális kontextusokban, és mely társadalmi csoportokhoz és szimbolikus vagy materiális érdekviszonyokhoz kapcsolódott az adott tudásforma?
  • Milyen változó helyeken termelték az adott tudást, és milyen kitüntetett megismerési helyszínekhez és térbeli gyakorlatokhoz kötődtek az egyes tudásformák?
  • Milyen léptéken (pl. helyi, regionális, nemzeti, globális) alapult az adott tudás, és milyen meghatározott léptékekre vonatkozott?
  • Honnan hova, hogyan és milyen pályákon vagy hálózatokon keresztül áramlott az adott tudás, illetve mely tényezők befolyásolták vagy tették lehetővé a mozgását, lassították vagy gyorsították a terjedését?
  • Az adott tudás térbeli mozgása során hogyan, milyen eltérő technikai, társadalmi és politikai célok és gyakorlatok szerint adaptálódott különböző helyeken és kontextusokban?

Tematika

1. hét regisztrációs hét
2. hét (febr. 9.) Óramegbeszélés (műhelygyűlés)
3. hét (febr. 16.) A tudománytörténet-írás hagyományos elbeszéléseinek kritikái
4. hét (febr. 23.) A „térbeli fordulat” a tudománytörténet-írásban
5. hét (márc. 2.) Gyarmati és birodalmi tudásföldrajzok I.: Az európai hegemónia kibontakozása
6. hét (márc. 9.) A történelemírás és -oktatás problémái: tanulságok a tudománytörténet számára
7. hét (márc. 16.) Gyarmati és birodalmi tudásföldrajzok II.: Expedíciók és társaságok
8. hét (márc. 23.) Az eurocentrikus narratívák jelentősége a tudástermelésben
9. hét (márc. 30.) A 20. század hegemóniaváltásai a tudástermelésben: az amerikai “centrum” kialakulása
10. hét (ápr. 6.) tavaszi szünet
11. hét (ápr. 13.) Hidegháborús tudásföldrajzok
12. hét (ápr. 20.) Kelet-(Közép-)Európa konstruálása és posztszocialista tudásföldrajzok
13. hét (ápr. 27.) A kreatív és az egyetemi tudástermelés földrajzi jellemzői
14. hét (máj. 4.) A tudás gazdaságföldrajza
15. hét (máj. 11.) A szakpolitikai tudás földrajzi mobilitása


Részletes tematika

1. hét – Regisztrációs hét

2. hét (február 9.) – Óramegbeszélés (műhelygyűlés)

3. hét (február 16.) – A tudomány-történetírás hagyományos elbeszéléseinek kritikái

Ginelli Zoltán

„A kézikönyvek az ilyen változások elhallgatásával egyenes irányúnak tüntetik föl a tudomány fejlődését, és ezzel elfedik a tudományos fejlődés legfontosabb eseményeinek mélyén végighúzódó folyamatot.” (Kuhn 2002[1970]: 146)

A tudománytörténet-írás hagyományos elbeszélései rendszerint bizonyos „alapítóatyák” zseniális, kutatószobájukban elkövetett felfedezéseiknek logikusan egymásra épülő lajstromáról szólnak, esetleg fiktív, univerzális térben fejlődő eszmék egymást váltó láncolatának leírását adják, amelyben a tanuló diszciplínájának intellektuális örökségével mindössze egykori ősök felsorolásának és tényszerű állítások halmazának formájában találkozik. A bevezető alkalommal megismerkedünk a „pozitivista” tudományszemlélet elterjedésének és kialakulásának történeti okaival, illetve a „tudományos módszer” kezdeti filozófiai, kognitivista és társadalmi kritikáival. Ennek során értelmezzük a Kuhn-féle fordulat „paradigmatikus” jelentőségét, annak fogalmait és következményeit az 1970-es évektől feléledő tudományszociológiai kutatásokban. A „mikor mi történt” jellegű objektivista, politikatörténeti jellegű elbeszélésekkel szemben a történeti elbeszélések narratív képzésének és retorikai stratégiáinak, illetve a prezentizmus vagy „Whiggish” történetírás szerkesztési módjainak kritikáit elemezzük. Külön kitérünk a magyar földrajztudomány történetírásának narratív elemeire és kritikáira is. Végül az utóbbi időszak tudománytörténeti kutatásait meghatározó, különböző kritikai elméletek tudomány-történeti és -szociológiai elemzési irányzataival, fogalmaival és módszereivel foglalkozunk, valamint elmélyedünk a genealógia (Foucault) és a dekonstrukció (Derrida) posztstrukturalista kritikáiban is.

Kötelező:

Gyimesi, Zoltán (2013): Kuhn kritikája és a tudománykutatások. In: A „kvantitatív forradalom” kibontakozásának tudományföldrajzi vizsgálata. Budapest: MSc Diplomamunka, ELTE TTK. 4–9.

[A fejezet az alábbi tanulmány átszerkesztett változata: Gyimesi Z. (2011): Thomas S. Kuhn gondolatainak szerepe a földrajztudomány történetének kontextualista elbeszélésében. Tér és Társadalom, 25.1.: 81–99.]

Gyimesi, Zoltán (2013): A földrajztudományi irányzatok narratív értelmezése. In: A „kvantitatív forradalom” kibontakozásának tudományföldrajzi vizsgálata. Budapest: MSc Diplomamunka, ELTE TTK. 9–14.

Referátum:

Livingstone, D. N. (1979): Some methodological problems in the history of geographical thought. Tijdschrift voor economische en sociale geografie, 4.: 226–231.

Aay, H. (1981): Textbook Chronicles: Disciplinary History and the Growth of Geographic Knowledge. In: The Origins of Academic Geography in the United States, (Ed.) Blouet, B. W. Hamden: Archon Books. 291–301.

Ajánlott:

Agnew, J., Livingstone, D. N., Rogers, A. (1996a): General Introduction. In: Idem (Eds.), Human Geography: An Essential Anthology. Malden, Oxford, Victoria: Blackwell. 1–16.

Agnew, J., Livingstone, D. N., Rogers, A. (1996b): Introduction. In: Idem (Eds.), Human Geography: An Essential Anthology. Malden, Oxford, Victoria: Blackwell. 18–24.

Bourdieu, P. (2005): A vita állása. In: A tudomány tudása és a reflexivitás. Budapest: Gondolat. 14–36.

Gyimesi Z. (2012): A tér és a hely apóriája. In: Nemes Nagy J. (szerk.) Térfolyamatok, térkategóriák, térelemzés. Budapest: ELTE Regionális Tudományi Tanszék. 149–174.

Livingstone, D. N. (1992): Should the History of Geography be X-Rated? In: The Geographical Tradition. Malden, Oxford, Victoria: Blackwell. 1–31.

Mayhew, R. J. (2011): Geography’s Genealogies. In: J. A. Agnew, D. N. Livingstone (Eds.), The SAGE Handbook of Geographical Knowledge. Los Angeles, London, Thousand Oaks, New Delhi, Singapore: SAGE. 21–38.

Taylor, P. J. (1976): An interpretation of the quantification debate in British geography. Transactions of the Institute of British Geographers, 1.2.: 229–234.

Tuttle, J. (2000): Genius. In: A. Hessenbruch (Ed.), Reader’s Guide to the History of Science. London, Chicago: Fitzroy Dearborn. 293–294.

 

4. hét (február 23.) – A „térbeli fordulat” a tudománytörténet-írásban

Ginelli Zoltán

A tudományfilozófiai és tudományszociológiai szempontok mellett az 1990-es évektől egyre inkább megszaporodtak a tudománytörténet földrajzi értelmezésű beszámolói. A tudomány földrajzainak korábbi irányzatai (lásd Dorn 2000) és a geográfusok hagyományos beszámolói korábban elsősorban a természeti („földrajzi”) környezet hatását emelték ki a tudományos tudás termelésében. A földrajztudományban az első tudományszociológiai az 1970-es évektől jelentek meg (Taylor 1976), de „kontextualista” kritikai írások csak a „kvantitatív forradalom” revizionista kritikáival kezdődtek az 1980-as évektől. Míg a tudományszociológusok az 1970-es évektől tanulmányozták a tudományos kutatás egyes helyszíneit, a geográfusok csak az 1990-es években kezdenek földrajzos szemmel reflektálni a tudományos tudás termelési módjaira, ezzel párhuzamosan pedig már a geográfia hatása jellemző a tudománytanulmányokra, amelyet sokan a tudománytörténet „térbeli fordulatának” neveztek (Livingstone 2003; Withers 2009). A legfőbb földrajzi koncepcionális keretet a helyi tudás, a regionális és nemzeti hagyományok, a tudáshálózatok, és a tudás áramlásának módjai (transzfer, diffúzió, keringtetés, adaptáció) képezték.

Kötelező:

Gyimesi, Z. (2013): A tudományos tudás történeti földrajzi vizsgálata. In: A „kvantitatív forradalom” kibontakozásának tudományföldrajzi vizsgálata. Budapest: MSc Diplomamunka, ELTE TTK. 14–24.

[A fejezet az alábbi tanulmány átszerkesztett változata: Gyimesi Z. (2011): Recenzió: Livingstone, D. N. (2003): Putting Science in its Place: Gegraphies of Scientific Knowledge. Tér és Társadalom, 25.3.: 165–171.]

Livingstone, D. N. (2003): Putting Science in Its Place. (Chapter 5.) In: Idem. Putting Science in its Place: Gegraphies of Scientific Knowledge. Chicago, London: The Unvirsity of Chicago Press. 179–186.

Referátum:

Finnegan, D. A. (2008): The Spatial Turn: Geographical Approaches in the History of Science. Journal of the History of Biology, 41.:369–388.

Withers, C. W. J. (2009): Place and the ‘Spatial Turn’ in Geography and in History. Journal for the History of Ideas, 70 (4): 637–658.

Ajánlott:

Dorn, H. (2000): The Geography of the Sciences. In: A. Hessenbruch (Ed.), Reader’s Guide to the History of Science. London, Chicago: Fitzroy Dearborn. 294–295.

Livingstone, D. N. (2000): Making Space for Science. Erdkunde, 54(4): 285–296.

Livingstone, D. N. (2003): Putting Science in its Place. Chicago, London: The University of Chicago Press.

Livingstone, D. N. (2010): Landscapes of Knowledge. In: Meusburger, M., Livingstone, D. N., Jöns, H. (Eds.): Geographies of Science. (Knowledge and Space, Vol. 3.) Dordrecht: Springer. 3–22.

Secord, S. (2004): Knowledge in Transit. Isis, 95.: 654–672.

Taylor, P. J., Hoyler, M., Ecans, D. M. (2010): A Geohistorical Study of „The Rise of Modern Science”: Mapping Scientific Practice Through Urban Networks, 1500–1900. In: Meusburger, M., Livingstone, D. N., Jöns, H. (Eds.): Geographies of Science. (Knowledge and Space, Vol. 3.) Dordrecht: Springer. 37–56.

5. hét (március 2.) – Gyarmati és birodalmi tudásföldrajzok I.: Az európai hegemónia kibontakozása

Ginelli Zoltán

A korábbi skolasztikus gondolkodással szemben megfogalmazódó Bacon-féle empirista program feltétele a nyugat-európaiak tengeri terjeszkedése volt. Ehhez a tengerészeti kultúrához kapcsolódik a korabeli technikai eszközök és tudásformák jelentős része (iránytű, trigonometria, térképek, kozmográfiák), amelyek kifejezetten a navigáció és a kereskedelem praktikus céljainak voltak alárendelve. Az európai terjeszkedés földrajzi feltétele az amerikai kontinens „felfedezése” és az afrikai és ázsiai kapcsolatokon alapuló atlanti kereskedelmi háromszög(ek) rögzülése volt. A tudásáramlás jellegét különböző tudásgyűjtő csoportok (kalózok, misszionáriusok, kereskedők, természetfilozófusok) eltérő gyakorlatai és politikái határozták meg, az általuk termelt tudások más és más térbeli formával és vonatkozással bírtak, így például a botanikus kertek biogeográfiai gyűjtő- és kísérleti terei, vagy a „különlegességek” gyűjteményeinek bemutató terei. A racionális tudomány elbeszéléseivel szemben a mítoszteremtésnek is fontos szerepe volt a tengeri expanzió ösztönzésében, a „felfedezett” földrészek nevezéktana pedig eltérő európai tudáshagyományokba és tudáspolitikai érdekekbe ágyazódtak. Az európai terjeszkedés fokával párhuzamosan formálódott az „európaiság” identitása (pl. rasszok fogalma), amely a földrajzi térképzetek és felosztások jellegében is tükröződött (pl. Mercator-vetület, kontinensek fogalma).

Kötelező:

Livingstone, D. N. (1992): Of Myths and Maps: Geography in the Age of Reconnaissance. (Chapter 2.) In: Idem. The Geographical Tradition: Episodes in the History of a Contested Enterprise. London: Blackwell. 32–62.

Referátum:

Bourguet, M-N., Licoppe, C., Sibum, H. O. (2002): Introduction. In: Idem (Eds.): Instruments, Travel and Science. London and New York: Routledge.

Collet, D. (2010): Big Sciences, Open Networks, and Global Collecting in Early Museums. In: Peter Meusburger, David N. Livingstone, Heike Jöns (eds.) Geographies of Science. London: Springer. 121–138.

Endfield, G. (2011): The Mission. In: J. A. Agnew, D. N. Livingstone (Eds.), The SAGE Handbook of Geographical Knowledge. Los Angeles, London, Thousand Oaks, New Delhi, Singapore: SAGE. 202–216.

Johnson, C. R. (2006): Renaissance German Cosmographers and the Naming of America. Past and Present, 191(1): 3–43.

Lewis, M. W., Wigen, K. E. (1997): The Architecture of Continents. In: Idem: The Myth of Continents: A Critique of Metageography. Berkeley: University of California Press. 21–46.

Ajánlott:

Campbell, Tony (1987): Portolan Charts from the Late Thirteenth Century to 1500. (Chapter 19.) In: Brian J. Harley – David Woodward (eds.) The History of Cartography (Vol. 1.): Cartography in Prehistoric, Ancient and Medieval Europe and the Mediterranean. Chicago; London: University of Chicago Press. 371–458.

Harley, B. J. (1989): Deconstructing the Map. Cartographica, 26(2): 1–29.

Harley, B. J. (2002): Maps, Knowledge and Power. In: Cosgrove, D., Daniels, S. (Eds.): The Iconography of Landscape: Essays on the Symbolic Representation and Use of Past Environments. Cambridge: Cambridge University Press. 277–312.

Latour, B. (1987): Centres of Calculation. In: Idem: Science in Action: How to Follow Scientists and Engineers Through Society. Cambridge: Harvard University Press. 215–237.

Latour, B. (1999): Science’s Blood Flow. In: Idem: Pandora’s Hope: Essays on the Reality of Science Studies. 80–112.

Lewis, M. W., Wigen, K. E. (1997): The Myth of Continents: A Critique of Metageography. Berkeley: University of California Press.

Mathes, M. W. (2005): Spanish Maritime Charting of the Gulf of Mexico and the California Coast. In: Reinhartz, D., Saxon, G. D. (Eds.): Mapping and Empire: Soldier-Engineers on the Southwestern Frontier. Austin: University of Texas Press. 1–43.

Smith, J. A. (1996): State Formation, Geography, and a Gentleman’s Education. Geographical Review, 86(1): 91–100.

 

6. hét (március 9.) – A történelemírás és -oktatás problémái: tanulságok a tudománytörténet számára

Gyuris Ferenc

Az órán először a történelemírás és -oktatás jellemző nehézségeit és problémáit tekintjük át a magyarországi általános és középiskolai történelem tantárgy példáján. A problémák azonosításán túlmenően rekonstruáljuk a kialakulásukhoz vezető megfontolásokat, értékeljük ezek relevanciáját és korlátait. Megvizsgáljuk – többek között – a tantervek, a tankönyvek és segédanyagok, a tanárok, valamint a diákok szerepét a történelemírás és -oktatás folyamatában. Feltárjuk az egységesnek tekintett hazai történelemoktatás tényleges gyakorlatában, az iskolák szintjén megfigyelhető jelentős eltéréseket. Eredményeinket a tudománytörténet megírásának és oktatásának szempontjából is végiggondoljuk, valamint körvonalazzuk ezek önreflexívebb formáinak lehetőségeit.

Kötelező/referátum:

Livingstone, D. N. (1979): Some methodological problems in the history of geographical thought. Tijdschrift voor Economische en Sociale Geografie, 70.: 226–231.

Livingstone, D. N. (1992): Should the History of Geography be X-Rated? Telling Geography’s Story. In:Idem: The Geographical Tradition. Episodes in the History of a Contested Enterprise. Oxford: Blackwell. 1–31.

Gyuris F. (2014): Egy tudományos alkotás története – a tudománytörténet megalkotása. Fodor Ferenc: A magyar földrajztudomány története. In: Győri R. (szerk.): Földrajz és földtudomány az Eötvös Collegiumban. Budapest: ELTE Eötvös József Collegium. 163–194.

 

7. hét (március 16.) – Gyarmati és birodalmi tudásföldrajzok II. Expedíciók és társaságok

Ginelli Zoltán

A földrajztudomány egyetemi intézményesülése az ún. „új imperializmus” időszakához kötődött a 19. század második felében. A korabeli tudástermelés a birodalmi víziók, a gyarmati munkamegosztás, valamint a kulturális gyarmatosítás új formáival fonódott össze. Az európai hegemónia kiteljesedésével az atlanti kereskedelmen már túlnövő távolsági hálózatokat többnyire szervezett kereskedelmi társaságok tartották fenn. A nyugat-európai hatalmak (elsősorban pedig a Brit birodalom) olyan, korábban ellenálló térségeket is birodalmi hatókörük alá vontak, mint India, Kína, vagy a korábban leginkább csak tengeri úton megközelített Afrika. A globális tengeri hegemónia kiteljesedésével egy újfajta tudományos kultúra született a tengerjáró hajózás és a „világkörüli” expedíciók formájában, ahol a hajó már nem csupán szállítóeszközként, hanem önálló kutatói egységként is működött. A birodalmi hálózatok mentén zajló tudásgyűjtő tevékenységet változatos – olykor egymásnak ellent is mondó, vagy egymással versengő – gyarmati politikák és imperialista diskurzusok hatották át. A birodalmi terjeszkedés víziói máig meghatározó képzeleti földrajzokat rögzítettek a „nyugatiak” gondolkodásában, amely során a „trópusok” egyszerre válhattak a patologizált alulfejlettség tereivé és a modernizáció laboratóriumaivá. A globális léptékű faji térképezés gyakorlatai a földrajzi determinizmus diskurzusaiba és egy rasszokon alapuló hierarchia fenntartásának társadalmi-gazdasági érdekeibe ágyazódtak. A gyarmatok világa szervesen összefonódott az európaiakéval, hiszen a különböző tudások, növények, állatok és technikák áramlása nemcsak a gyarmatokon élők, hanem az európaiak társadalmát, gazdasági pozícióját, életmódjait és szokásait is jelentősen átformálta.

Kötelező:

Livingstone, D. N. (2003): Circulation. (Chapter 4.) In: Idem. Putting Science in its Place: Geographies of Scientific Knowledge. Chicago, London: The University of Chicago Press. 135–178.

Hudson, B. (1972): The New Geography and the New Imperialism 1870-1918. Antipode, 9(2):12–19.

Referátum:

Driver, F. (2004): Imagining the Tropics: Views and Visions of the Tropical World. Singapore Journal of Tropical Geography, 25(1): 1–17.

Harris, S. J. (1998): Long-Distance Corporations, Big Sciences, and the Geography of Knowledge. Configurations, 6.: 269–304.

Headrick, D. R. (1988): Economic Botany and Tropical Plantations. In: The Tentacles of Progress: Technology Transfer in the Age of Imperialism, 1850-1940. New York, Oxford: Oxford University Press. 209–258.

Madrell, A. M. C. (1996): Empire, emigration and school geography: changing discourses of Imperial citizenship, 1880–1925. Journal of Historical Geography, 22(4): 373–387.

Mathee, R. (1995): Exotic Substances: The Introduction and Global Spread of Tobacco, Coffee, Cocoa, Tea, and Distilled Liquor, Sixteenth to Eighteenth Centuries. In: Porter, R., Teich, M. (Eds.): Drugs and Narcotics in History. Cambridge, New York: Cambridge University Press. 24–51.

Sorrenson, R. (1996): The Ship as a Scientific Instrument in the Eighteenth Century. Osiris, 11.: 221–236.

Tilley, H. (2011): An Imperial Laboratory: Scientific Societies, Geopolitics, and Territorial Acquisitions. In: Idem: Africa as a Living Laboratory: Empire, Development, and the Problem of Scientific Knowledge 1870–1950. Chicago: University of Chicago Press. 31–68.

Zimmerman, A. (2001): Exotic Spectacles and the Global Context of German Anthropology. Chicago, London: The University of Chicago Press. 15–38.

Ajánlott:

Bishop, A. J. (1990): Western Mathematics: The Secret Weapon of Cultural Imperialism. Race & Class, 32(2): 51–65.

Bourguet, M-N., Licoppe, C., Sibum, O. H. (2002): Instruments, Travel and Science: Itineraries of Precision from the Seventeenth to the Twentieth Century. London, New York: Routledge.

Bowler, P.J., Pickstone, J.V. (Eds.)(2009): The Cambridge History of Science, Vol. 6: Modern Life and Earth Sciences. Cambridge: Cambridge University Press.

Daly, J. (2015): Imperialism and exploitation. (Chapter 3.) In: Idem: Historians Debate the Rise of the West. London, New York: Routledge. 67–101.

Driver, F. (2013): Hidden histories made visible? Reflections on a geographical exhibition. Transactions of the Institute of British Geographers, 38.: 420–435.

Duncan, J. S. (2007): Introduction. (Chapter 1.) In: Idem: In the Shadows of the Tropics: Climate, Race and Biopower in Nineteenth Century Ceylon. Aldershot, Burlington: Ashgate. 1–24.

Frank, A. G. (1998): ReORIENT: Global Economy in the Asian Age. University of California Press.

Grove, R. (1998): Ecology, Climate and Empire: Colonialism and Global Environmental History, 1400-1940. Cambridge: The White Horse Press.

Headrick, D. R. (1988): The Tentacles of Progress: Technology Transfer in the Age of Imperialism, 1850-1940. New York, Oxford: Oxford University Press.

Hodge, J. M. (2011): Science and Empire: An Overview of the Historical Scholarship. In: Science and Empire: Knowledge and Networks of Science across the British Empire, 1800–1970. Eds. B. M. Bennett, J. M. Hodge. Basingstoke, New York: Palgrave Macmillan. 3–29.

Kuklick, H., Kohler, R. E. (1996): Introduction. Osiris (Thematic Issue: Science and the Field.), 11.: 1–14.

Livingstone, David N. (1992): A ’Sternly Practical’ Pursuit: Geography, Race and Empire. (Chapter 7.) In: Idem: The Geographical Tradition: Episodes in the History of a Contested Enterprise. London: Blackwell. 216–259.

Livingstone, D. N. (2002): Race, Space and Moral Climatology: Notes Toward a Genealogy. Journal of Historical Geography, 28(2): 159–180.

Livingstone, D. N., Withers, C. W. J. (Eds.)(2011): Geographies of Nineteenth-Century Science. Chicago, London: University of Chicago Press.

Magee, G. B., Thompson, A. S. (2010): Empire and Globalisation: Networks of People, Goods and Capital in the British World, c. 1850–1914. Cambridge: Cambridge University Press.

Mitchell, T. (2002): The Character of Calculability. In: Idem: Rule of Experts: Egypt, Techno-politics, Modernity. Los Angeles: University of California Press. 80–122.

Winlow, H. (2006): Mapping Moral Geographies: W. Z. Ripley’s Races of Europe and the United States. Annals of the Association of American Geographers, 96(1): 119–141.

Winlow, H. (2009): Mapping the Contours of Race: Griffith Taylor’s Zones and Strata Theory. Geographical Research, 47(4): 390–407.

Withers, C. W. J. (1999): Reporting, Mapping, Trusting: Making Geographical Knowledge in the Late Seventeenth Century. Isis, 90(3): 497–521.

 

8. hét (március 23.) – Az eurocentrikus narratívák jelentősége a tudástermelésben

Ginelli Zoltán

„Az orientalizmus aláássa a (nyugati) humanizmus egész alapját, azaz a felvilágosult én azon hatalmát, hogy a Másik igazságát elbeszélje a tudomány nevében.” (Driver 1992: 32 in Gregory 1994: 177)

Max Weber, a neves szociológus szerint “a Nyugat talaján, s csakis itt” bontakozhatott ki az európai kultúra nagyívű fejlődése. Weberhez hasonlóan, a hagyományos világtörténelem a “Nyugat felemelkedését” elsősorban belső folyamatokkal, így a felvilágosodás, a modern tudomány, a modern nemzetállam, a polgárosodás, a kapitalizmus, az agrárforradalom, az ipari forradalom és az ezek feltételeit biztosító technikai vívmányok kialakulásával magyarázza. Ennek nyomán az európai tudományos eredményeket és technikai fejlődést, valamint a földrajzi felfedezések sorát rendszerint az európaiak páratlan leleményességével, kezdeményezőkészségével, szabadságérzetével és legfőképp racionalitásával indokolták. Az utóbbi évtizedekben azonban sokan rámutattak, hogy az eurocentrikus elbeszélésekkel szemben a “nyugati” fejlődés valójában olyan globális cserekapcsolatokba ágyazódott, amelyekben az európaiak nagyon is sokat kölcsönöztek más kultúráktól. Milyen nem-európai eredetű elméletek, fogalmak, intézmények, tudományos és technikai eredmények (találmányok), és hogyan járultak hozzá az európaiak Weber által is méltatott fejlődéséhez? Az eurocentrizmus szemléletének kritikáihoz a „nyugatiság” és a „keletiség” konstruáltsága, illetve az Európán belüli megosztottság szempontjából még a 12. héten visszatérünk.

Kötelező:

Blaut, J. M. (2000): Eight Eurocentric Historians (Chapter 10-11). New York, London: The Guilford Press.

Daly, J. (2015): The Miracle of the West. (Chapter 1.) In: Idem: Historians Debate the Rise of the West. London, New York: Routledge. 13–45.

Referátum:

Blaut, J. M. (2000): Max Weber: Western Rationality (Chapter 2.) In: Eight Eurocentric Historians. (The Colonizer’s Model of the World, Vol. 2.) New York, London: The Guilford Press. 19–30.

Összevetni: Weber, M. (1995): Előszó. In: Idem: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. 9–22.

Blaut, J. M. (2000): Jared Diamond: Euro-Environmentalism (Chapter 5.) In: Eight Eurocentric Historians. (The Colonizer’s Model of the World, Vol. 2.) New York, London: The Guilford Press. 149–172.

Összevetni: Diamond, J. M. (2006): Tágas terek és dőlt tengelyek. In: Háborúk, járványok, technikák: A társadalmak fátumai. Typotex, Budapest. 177–192.

Blaut, J. M. (2000): David Landes: The Empire Strikes Back. (Chapter 9.) In: Eight Eurocentric Historians. (The Colonizer’s Model of the World, Vol. 2.) New York, London: The Guilford Press. 173–199.

Összevetni: Landes, D. (1990): Miért vagyunk mi ilyen gazdagok, és miért olyan szegények ők? In: Szilágyi K., Balázs Z. (Szerk.): Globalizáció és kapitalizmus. Budapest: Századvég. 45–54.

Goody, J. (2006): The Theft of History. Cambridge: Cambridge Unviersity Press. 1–25.

Hobson, J. M. (2004): The Eastern Origins of Western Civilisation. Cambridge: Cambridge University Press.

[Egy tetszőleges fejezet választható.] 

Ajánlott:

Blaut, J. M. (1992): The Theory of Cultural Racism. Antipode, 24(4): 289–299.

Blaut, J. M. (1993): The Colonizer’s Model of the World: Geographical Diffusionism and Eurocentric History. New York: Guilford.

Chakrabarty, D. (2008): Introduction. Provincializing Europe: Postcolonial Thought and Historical Difference. (2nd Edition.) 1–23. [Magyarul is rendelkezésre áll kiadatlan fordításként.]

Goody, J. (1996): The East in the West. Cambridge: Cambridge University Press.

Goody, J. (2006): The Theft of History. Cambridge: Cambridge Unviersity Press.

Said, E. W. (2000): Bevezetés. In: Orientalizmus. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1–56.

West, C. (2008): A modern rasszizmus genealógiája. In: Kende A., Vajda R. (szerk.) Rasszizmus a tudományban. Napvilág Kiadó, Budapest, pp. 33-54.

Abu-Lughod, J. L. (1989): Before European Hegemony. Oxford: Oxford University Press.

Frank, A. G. (1998): ReOrient. Berkeley: University of California Press.

Pomeranz, K. (2000): Introduction. In: Idem: The Great Divergence. Princeton: Princeton University Press. 3–27.

Vita 1492 jelentőségéről a Political Geography folyóiratban (Political geography debates No. 3: On the significance of 1492):

Blaut, J. M. (1992): I. Fourteen ninety-two. Political Geography, 11(4): 355–385.

Frank, A. G. (1992): II. Fourteen ninety-two once again. Political Geography, 11(4): 386–393.

Amin, S. (1992): III. On Jim Blaut’s ‘Fourteen ninety-two’. Political Geography, 11(4): 394–395.

Dodgshon, R. A. (1992): IV. The role of Europe in the early modern world-system: parasitic or generative? Political Geography, 11(4): 396–400.

Palan, R. (1992): V. The European miracle of capital accumulation. Political Geography, 11(4): 401–406.

Blaut, J. M. (1992): VI. Response to comments by Frank, Amin, Dodgshon and Palan. Political Geography, 11(4): 407–412.

 

9. hét (március 30.) – A 20. század hegemóniaváltásai a tudástermelésben: az amerikai “centrum” kialakulása

Ginelli Zoltán

„A II. világháború volt a legjobb dolog, ami a földrajzzal történt Sztrabón megszületése óta.” (Stone 1979)

A második világháború előtt a tudományos hegemónia központja elsősorban az európai kontinens volt, amely a legtöbb tudomány esetében igen szembetűnő következményekkel járt. Ez különösen a geográfiára igaz, amelynek legfőbb központja ekkoriban a korabeli Németország volt, amelynek mintájára a 19. század végére szinte minden európai nemzetállamban kibontakozott a „modern tudomány” és az „új földrajz” (Hudson 1972). Az egyes nemzeti hagyományok eltérő útjai ellenére ezt az időszakot elsősorban a német földrajztudományhoz – és számtalan egyéb tudományhoz – való felzárkózás és másolási rituálé jellemezte, amely kifejezetten a dinamikusan fejlődő amerikai (földrajz)tudományra volt egyre inkább jellemző. Az amerikai fókusz azért is fontos, mert az 1930-as években óriási számokban emigráltak az Egyesült Államokba – elsősorban németajkú – tudósok a nácik elől, lényegesen megváltoztatva ezzel a helyi tudástermelési kultúrát és hegemonikus viszonyokat (lásd: atombomba kifejlesztése). A háború után kibontakozó amerikai hegemónia másik alapvető tudásföldrajzi feltétele a korábbi hegemón (és rivális) tudástermelő technológiai és tudományos teljesítményének lefölözése volt, amely a szovjetekkel való versengésben bonyolódott le. A háború utáni rekonstrukciós optimizmus és a győztes fél elfedő narratívái miatt a korabeli tudásáramlási viszonyokkal és azok következményeivel a tudománytörténészek csak az utóbbi évtizedekben kezdték behatóan foglalkozni, a geográfiában különösen későn. Ezen az alkalmon elsősorban a második világháború törést okozó hatásával foglalkozunk, ám a mögötte megbúvó történeti folytonosságokat és átalakulásokat földrajzi szempontból igyekszünk megérteni.

Kötelező:

Gyimesi, Zoltán (2013): Az amerikai periféria: Hartshorne és a regionális földrajzi kánon kialakulása. In: A „kvantitatív forradalom” kibontakozásának tudományföldrajzi vizsgálata. Budapest: MSc Diplomamunka, ELTE TTK. 25–37, 41–53.

Referátum:

Barnes, T. J. (2003): The place of locational analysis: A selective and interpretive history. Progress in Human Geography, 27(1): 69–95.

Barnes, T. J. (to be published): A morality tale of two location theorists in Hitler’s Germany: Walter Christaller and August Lösch. In: Minca, C., Giaccaria, P. (Eds.): Hitler’s Geographies. Chicago: University of Chicago Press. Manuscript, 1–19.

Barnes, T. J. (to be published): American geographers and the Second World War: Spies, teachers and occupiers. Annals of the Association of American Geographers. Manuscript, 1–19.

Scherer, F. M. (2000): The Emigration of German-Speaking Economists after 1933. Journal of Economic Literature, 38. (September): 614–626.

Koelsch, W. A. (2001): Academic Geography, American Style: An Institutional Perspective. In: Dunbar, G. S. (Ed.): Geography: Discipline, Profession and Subject since 1870. An International Survey. Dordrecht: Springer. 256–269.

Schelhaas, B., Hönsch, I. (2001): History of German Geography: Worldwide Reputation and Strategies of Nationalisation and Institutionalisation. In: Dunbar, G. S. (Ed.): Geography: Discipline, Profession and Subject since 1870. An International Survey. Dordrecht: Springer. 21–38.

Ajánlott:

Butzer, K. W. (1989): Hartshorne, Hettner, and the Nature of Geography. In: Entrikin, N. J., Brunn, S. D. (Eds.): Reflections on Richard Hartshorne’s The Nature of Geography. Washington, D.C.: Occasional Publications of the Association of American Geographers. 35–52.

Craver, E., Leijonhufvud, A. (1987): Economics in America: the Continental Influence. History of Political Economy, 19(2): 173–182.

Elkins, T. H. (1989): Human and Regional Geography in the German-Speaking lands in the First Forty Years of the Twentieth Century. In: Entrikin, N. J., Brunn, S. D. (Eds.): Reflections on Richard Hartshorne’s The Nature of Geography. Washington, D.C.: Occasional Publications of the Association of American Geographers. 17–34.

Judt, M., Ciesla, B. (Eds.): Technology Transfer out of Germany after 1945. Amsterdam: Harwood Academic Publishers.

Gimbel, J. (1990): Science, Technology, and Reparations: Exploitation & Plunder in Postwar Germany. Stanford (CA): Stanford University Press.

Rössler, M. (1993): Secret Nazi Plans for Eastern Europe: Geography and Spatial Planning in the Third Reich. Treballs de la Societat Catalana de Geografia, 35(8): 203–210.

Smith, T. R., Black, L. D. (1946): German Geography: War Work and Present Status. Geographical Review, 36(3): 398–408. 

10. hét (április 6.) – Tavaszi szünet 

11. hét (április 13.) – A hidegháborús tudásföldrajzok

Ginelli Zoltán

„…a második világháború végével, a demokrácia fáklyája Európából az Egyesült Államokba került – a háttérben ugyanis egy fokozottan fenyegető kommunista blokk állt. (…) Conant a tudomány jövőjét egy bizonyos demokráciával azonosította, méghozzá az Egyesült Államokéval.” (Fuller 2000: 173)

Az amerikai hegemónia kibontakozása az adott tudásformákat, a tudás termelésének és terjedésének módjait globálisan is áthatotta. A hidegháborús geopolitikai viszonyok a „kapitalista” és a „szocialista” világok közötti kibékíthetetlen antagonizmus retorikájára épültek. Általánosabban értelmezve azonban a második világháború hatásaként egy ún. „hidegháborús” tudományos kultúra terjedt el, amelyet viszonylag hasonló technika- és tudománypolitikai irányok és geopolitikai stratégiák határoztak meg. Ezt az időszakot a hadi megrendelések és a tudomány összefonódása miatt gyakran a katonai-ipari komplexum táptalaján kibontakozó „big science” névvel illetik, mások „mode 2”, „poszt-akadémiai” (Ziman) vagy kifejezetten második világháborús tudományrezsimnek (Pickering), a gépi kultúra és kvantifikáció jelentősége miatt pedig „kiborg tudománynak” (Pickering, Mirowski) nevezik. Ekkoriban egészen új, elsősorban a tervezésre és a (társadalom)irányításra összpontosító tudományok születtek (pl. viselkedéstudományok, jövőkutatás, ökonometria, kibernetika, játékelmélet, rendszerelmélet, regionális tudomány, területi tudományok), a meglévő tudományok pedig új hierarchiák és kapcsolatok alapján rendeződtek el, amely során egyes korábbi tudományok hanyatlásnak (pl. antropológia, földrajz), mások pedig gyors fejlődésnek indultak (pl. fizika, közgazdaságtan, pszichológia). A neopozitivista filozófia, a kvantitatív módszerek, „a tudományos módszer” egységesítő üzenete, a tudomány liberalizáló-modernizáló szelleme, az ideológiamentesség új ideológiája és a modernista tervezés jövőbe tekintő progresszivitása egy újfajta tudástermelést hívott életre, amely több korábbi tudáshagyományt marginalizált. Az új világfelosztás eredménye a korábbi gyarmatok „harmadik világgá” alakítása lett, amely ezáltal az egykori európai imperialista hatalmak után elsősorban az amerikai és a szovjet modernizációs törekvések laboratóriumává vált. Ahogyan az előző alkalommal ezt megismerhettük, a geográfiában a korábban izolált regionális földrajzzal szemben egy „kvantitatív forradalom” fogalmazódott meg, amely a társadalomtudományokat közelebb hozta a földrajzhoz. Ezen az alkalmon figyelemmel kísérjük az 1945 után megváltozó centrum-periféria viszonyokat a tudományos tudás termelésében, és hogy a második világháború és a korai hidegháborús időszak hogyan határozta meg a tudományos tudástermelés új helyeit, tereit, léptékeit és áramlásait.

Kötelező:

Backhouse, R. E., Fontaine, P. (2010): Toward a History of the Social Sciences. In: Idem (Eds.): The History of the Social Sciences since 1945. Cambridge, New York: Cambridge University Press. 184–234.

Referátum:

Backhouse, R. E., Fontaine, P. (Eds.)(2010): The History of the Social Sciences since 1945. Cambridge, New York: Cambridge University Press. [Választható fejezetek: szociológia, közgazdaságtan, pszichológia, földrajz.]

Barnes, T. J. (2004): The rise (and decline) of American regional science: Lessons for the new economic geography? Journal of Economic Geography, 4.: 107–129.

Bockman, J., Eyal, G. (2014[2002]): Kelet-Európa mint a közgazdaságtani tudás laboratóriuma: A neoliberalizmus transznacionális gyökerei. Fordulat, 21(1): 102–149.

Fourcade, M. (2006): The Construction of a Global Profession: The Transnationalization of Economics. American Journal of Sociology, 112(1): 145–194.

Lewis, H. S. (2001): Anthropology, the Cold War, and Intellectual History. In: Darnell, R. Gleach, F. W. (Eds.): History of Anthropology Annual. (Vol. 1.) Lincoln (NE): University of Nebraska Press. 99–113.

Lewontin, R. C. (1997): The Cold War and the Transformation of the Academy. In: Chomsky, N., Katznelson, I., Lewontin, R. C., Nader, L., Montgomery, D., Ohmann, R., Siever, R., Wallerstein, I., Zinn, H.: The Cold War & The University: Toward an Intellectual History of the Postwar Years. New York: The New Press. 1–35.

Nader, L. (1997): The Phantom Factor: Impact of the Cold War on Anthropology. In: Chomsky, N., Katznelson, I., Lewontin, R. C., Nader, L., Montgomery, D., Ohmann, R., Siever, R., Wallerstein, I., Zinn, H.: The Cold War & The University: Toward an Intellectual History of the Postwar Years. New York: The New Press. 107–146.

Palló, G. (2003): Accommodation to a new centre: Albert Szent-Györgyi’s trip to the Soviet Union. In: Simoes, A. Carneiro, A., Diogo, M. P. (Eds.): Travels of Learning. A Geography of Science in Europe. Dordrecht: Springer. 329–344.

Robin, R. (2003): Inventing the Behavioral Sciences. (Chapter 1.) In: Idem: The Making of the Cold War Enemy: Culture and Politics in the Military-Intellectual Complex. Princeton, Oxford: Princeton University Press. 19–37.

Solovey, M. (2012): Cold War Social Science: Specter, Reality, or Useful Concept? In: Solovey, M., Cravens, H. (Eds.): Cold War Social Science: Knowledge Production, Liberal Democracy, and Human Nature. New York: Palgrave Macmillan. 1–24.

Wallerstein, I. (1997): The Unintended Consequences of Cold War Area Studies. In: Chomsky, N., Katznelson, I., Lewontin, R. C., Nader, L., Montgomery, D., Ohmann, R., Siever, R., Wallerstein, I., Zinn, H.: The Cold War & The University: Toward an Intellectual History of the Postwar Years. New York: The New Press. 195–232.

Ajánlott:

Barnes, T. J. (2006): Geographical intelligence: American geographers and research and analysis in the office of strategic services, 1941–1945. Journal of Historical Geography, 32: 149–168.

Barnes, T. J., Farish, M. (2006): Between regions: science, militarism, and American geography from World War to Cold War. Annals of the Association of American Geographers, 97: 807–826.

Bockman, J. (2011): A New Transnational Discussion among Economists in the 1950s. (Chapter 2.) In: Idem: Markets in the Name of Socialism: The Left-Wing Origins of Neoliberalism. Stanford: Stanford University Press. 50–75.

Connelly, J., Grüttner, M. (Eds.)(2005): Universities under Dictatorship. Pennsylvania: The Pennsylvania State University Press.

Gerovitch, S. (2001): „Mathematical Machines” of the Cold War: Soviet Computing, American Cybernetics and Ideological Disputes in the Early 1950s. Social Studies of Science, 31.: 253–287.

Hecht, G. (2011): Introduction. In: Idem (Eds.): Entangled Geographies: Empire and Technopolitics in the Global Cold War. Cambridge, London: The MIT Press. 1–12.

Jensen, R. G., Karaska, G. J. (1969): The Mathematical Thrust in Soviet Economic Geography. Journal of Regional Science, 9(1): 141–152.

Öberg, S. (2005): Hägerstrand and the Remaking of Sweden. Progress in Human Geography, 29.: 340–349.

Pickering, A. (1995): Cyborg History and the World War II Regime. Perspectives on Science, 3(1): 1–48.

Reisch, G. A. (2005): An Introduction to Logical Empiricism and the Unity of Science Movement in the Cold War. In: Idem: How the Cold War Transformed Philosophy of Science: To The Icy Slopes of Logic. Cambridge: Cambridge University Press. 1–23.

Ezekből a dolgozathoz egyet lehet választani:

Paczolay Gy. (1973): Tudományok és rendszerek. (Tudományszervezési füzetek.) Budapest: Akadémiai Kiadó.

Nyilas J. (1977): A nemzetközi tudományos-technikai együttműködés hatékonyságának közgazdasági problémái. (Tudományszervezési füzetek.) Budapest: Akadémiai Kiadó.

Szilágyi L. (1986): A tudomány árukategóriái és gazdasági hatékonysága. (Tudományszervezési füzetek.) Budapest: Akadémiai Kiadó.

Csöndes M., Szántó L., Vas-Zoltán P. (szerk.)(1971): Tudománypolitika és tudományszervezés Magyarországon. (Tudományszervezési füzetek.) Budapest: Akadémiai Kiadó.

Dobrov, G. M. (1973): A tudomány tudománya. Budapest: Gondolat–Kossuth.

Fodor J., Schmidt Á., Haraszty Á. (szerk.) (1976): Jövőkutatási fogalomtár. (Tudományszervezési füzetek.) Budapest: Akadémiai Kiadó.

Gyenes L. (1966): A földrajztudományok és a tudomány tervezése (a „tudományok tudománya”) közötti kapcsolatokról. Földrajzi Értesítő, 1.: 199–130.

Vita a Geoforum folyóiratban a hidegháborús földrajztudomány kialakulásáról:

Barnes, T. J. (2008): Geography’s underworld: the military–industrial complex, mathematical modelling and the quantitative revolution. Geoforum, 39: 3–16.

Johnston, R. J., Fairbrother, M., Hayes, D., Hoare, T., Jones, K. (2008): The Cold War and geography’s quantitative revolution: Some messy reflections on Barnes’ geographical underworld. Geoforum, 39: 1802–1806.

Barnes, T. J. (2008): Stuck in a mess (again): A response to Johnston, Fairbrother, Hayes, Hoare and Jones. Geoforum, 39: 1807–1810.

 

12. hét (április 20.) – Kelet-(Közép-)Európa konstruálása és posztszocialista tudásföldrajzok

Ginelli Zoltán

Az eurocentrizmus szelektivitását jelzi, hogy az „európain” belül is elsősorban a „Nyugat” szemléletének érvényesüléséről van szó. A „Nyugat” felsőbbrendűsége diszkurzív és materiális gyakorlatokon keresztül termelődött újra, és már a felvilágosodás óra beleivódott az európai identitás felfogásaiba, amely az Európán belüli társadalmi különbségtételeknek földrajzi vetületet is adott. Az olyan földrajzi alapfogalmak, mint Kelet-Európa, Közép-Európa, Kelet-Közép-Európa, vagy éppen a Balkán, olyan történelmi invenciók, amelyeket nemcsak a domináns tudástermelő és elbeszélő fél teremtett meg a „másság” definiálására, hanem gyakran a helyi „Másik” is öngyarmatosító módon rendre újratermelt. Az Európa keletibb felének „ázsiaisága” vagy „balkanizálódása”, az örök felzárkózás igénye, a moderntől eltérő, torz társadalmi-gazdasági struktúrák hibáztatása, a „kettős társadalom”, a „második gazdaság” és a „harmadik út” fogalmai mind a centrumtól eltérő „keleti” fejlődést hivatottak magyarázni. Ezen az alkalmon elsősorban a képzeleti és szimbolikus földrajzok jelentőségét és következményeit vizsgáljuk, nemcsak a szocialista örökség későbbi értelmezései (a „keleti blokk” különutas fejlődése, vagy „egzotikus” piacgazdasági kísérlete 1989 után), vagy a jelenlegi „nyugati” hegemóniából fakadó alá-fölérendeltségi viszonyok működése kapcsán, hanem egy tágabb történeti perspektívában, visszanyúlva a „kelet-európaiság” diskurzusának korai gyökereihez.

Kötelező:

Wolff, L. (2000): Hogyan találták fel Kelet-Európát? (Ford.: Demendy Nóra) Café Bábel, 39-40. (Kelet-Nyugat): 41–52. 

Referátum:

Bakić-Hayden, M., Robert, H. M. (1992): Orientalist Variations on the Theme of ‘Balkans’: Symbolic Geography in Recent Yugoslav Cultural Politics. Slavic Review, 51(1): 1–15.

Bjelić, D., Savić, O. (Eds.)(2002): Introduction: Blowing Up the „Bridge”. In: Idem: Balkan as Metaphor: Between Globalization and Fragmentation. Cambridge, London: The MIT Press. 1–23.

Buchowski, M. (2006): The Specter of Orientalism in Europe: From Exotic Other to Stigmatized Brother. Anthropological Quarterly, 79(3): 463–482.

Dupcsik, Cs. (1997): Az európai régiók felfogásai és a Közép–Európa–vita a nyolcvanas években. 2000, augusztus: 8–19.

Dupcsik, Cs. (2000): Falak és faltörők. 2000, július-augusztus: 17–30.

Korhonen, P. (2010): Naming Europe with the East. (Chapter 1.) In: Miklóssy, K., Korhonen, P. (Eds.): The East and the Idea of Europe. Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing. 1–21.

Kovács M. (2001): Elmarasztalni és elhalasztani: Az EU diszkurzív stratégiái az 1998-as és 1999-es országjelentésekben. Replika, 45–46.: 89–110.

Kovács M., Kabachnik, P. (2001): A kvantitatív másság felfedezése: Az EU diskurzusa az 1997-es országvéleményekben. Replika, 45–46.: 61–88.

Péter, L. (2004): Közép-Európa visszavetítése a múltba. Európai utas, 15(3.): 64–77.

Todorova, M. (1997): Balkanism and Orientalism: Are They Different Categories? In: Idem: Imagining the Balkans. Oxford: Oxford University Press. 3–20.

Ajánlott:

Bakić-Hayden, M. (1995): Nesting Orientalism: the Case of Former Yugoslavia. Slavic Review, 54(4): 917–931.

Böröcz J. (2000): Bevezető: Birodalom, kolonialitás és az EU „keleti bővítése”. Replika, 45–46.: 23–44.

Kovačević, N. (2008): Introduction. In: Nataša Kovačević (ed.) Narrating Post/Communism: Colonial Discourse and Europe’s Borderline Civilization. New York; London: Routledge. 1–20.

Melegh, A. (2006): On the East-West Slope: Globalization, Nationalism, Racism and Discourses on Central and Eastern Europe. Central European University Press.

Pocock, J. G. A. (2002): Some Europes in Their History. In: Pagden, A. (Ed.): The Idea of Europe From Antiquity to the European Union. Cambridge University Press, 55–71.

Said, E. W. (2000): Bevezetés. In: Orientalizmus. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1–56.

Timár J. (2004): More than ’Anglo-American’, it is ’Western’: hegemony in geography from a Hungarian perspective. Geoforum, 25.: 533–538.

Wolff, L. (1994): Inventing Eastern Europe: The Map of Civilization on the Mind of the Enlightenment. Stanford: Stanford University Press.

Szépirodalmi Figyelő, 2012. 4. szám: Kelet-Európa és posztkolonializmus, tematikus szám:

Pálfalvi Lajos (2012): Posztkolonializmus a határ két oldalán. Szépirodalmi Figyelő, 4: 24–26.

Babkou, Ihar (2012): A modern/posztkoloniális a kelet-európai határvidéken. (Ford. Pálfalvi Lajos) Szépirodalmi Figyelő, 4: 27–41.

Skórczewski, Dariusz (2012): Európa kellemetlen (poszt)kolóniái: Markonyi reflexió (nem csak) Varsó nézőpontjából. (Ford. Szathmáry-Kellermann Viktória) Szépirodalmi Figyelő, 4: 42–58.

Rjabcsuk, Mikola (2012): Nyugati „Eurázsianizmus” és az „új Kelet-Európa”: a kirekesztés diskurzusa. (Ford. Szathmáry-Kellermann Viktória) Szépirodalmi Figyelő, 4: 59–70.

Lásd még: http://w3.oszk.hu/repscr/wwwi32.exe/[in=rpsr2.in]/?STS=KOZEP-EUROPA-FOGALOM

 

13. hét (április 27.) – A kreatív és az egyetemi tudástermelés földrajzi jellemzői

Gyuris Ferenc

Az óra folyamán áttekintjük azokat a különböző léptékeken megfigyelhető társadalom-földrajzi tényezőket, amelyeknek a kurrens szakirodalom alapvető jelentőséget tulajdonít a kreatív, kiemelten az akadémiai szférában megvalósuló tudástermelés szempontjából, illetve a globális egyetemi tudástermelésnek a nemzetközi felsőoktatási rangsorokban testet öltő „képzeleti földrajzait.”

Kötelező/referátum:

Jöns, H., Hoyler, M. (2013): Global geographies of higher education: the perspective of world university rankings. Geoforum, 46.: 45–59.

Meusburger, P. (2009): Milieus of creativity: The role of places, environments, and spatial contexts. In: Meusburger, P., Funke, J., Wunder, E. (Eds.): Milieus of creativity: an interdisciplinary approach to spatiality of creativity (Knowledge and Space, Vol. 2.) Dordrecht: Springer. 97–153.

Meusburger, P. (2014). Az egyetemvárosok tudásmiliője. In Dúll A. & Izsák É. (szerk.), Tér-rétegek. Tanulmányok a XXI. század térfordulatairól (pp. 30–52). Budapest: L’Harmattan.

Ajánlott:

Meusburger, P., Schuch, T. (Eds.)(2011): Wissenschaftatlas der Universität Heidelberg: 625 Jahre Universität Heidelberg. Heidelberg: Bibliotheca Palatina Faksimile Verlag.

 

14. hét (május 4.) – A tudás gazdaságföldrajza

Gyuris Ferenc

Az óra célja annak áttekintése, hogy a kortárs gazdaságföldrajz miként értelmezi a tudás létrehozásának, terjedésének és alkalmazásának földrajzi aspektusait, illetve milyen kritikai észrevételek fogalmazódnak meg a vonatkozó mainstream koncepciókkal szemben.

Kötelező/referátum:

Bathelt, H., Glückler, J. (2011): Knowledge as a relational resource. (Chapter 4.) In: Idem: The relational economy: geographies of knowing and learning. Oxford, New York: Oxford University Press. 63–82.

Meusburger, P. (2013): Relations between knowledge and economic development: some methodological considerations. In: Meusburger, P., Glückler, J., el Meskioui M. (Eds.): Knowledge and the economy. (Knowledge and Space, Vol. 5.) Dordrecht: Springer. 15–42.

Shearmur, R. (2012): Are cities the font of innovation? A critical review of the literature on cities and innovation. Cities, 29.: 59–518.

 

15.  hét (május 11.) – A szakpolitikai tudás földrajzi mobilitása

Gyuris Ferenc

Korunk neoliberális értékrenden alapuló globális gazdaságának szereplői gyakorta a gazdasági nehézségek biztos ellenszereként tekintenek más, sikeresnek tűnő entitások (pl. országok, városok) gazdasági stratégiájának átvételére. Az óra a gazdasági szakpolitikák nemzetközi mobilizálásának és mobilitásának jellemzőit, valamint ezek ellentmondásait tárgyalja.

Kötelező/referátum:

Peck, J. (2011): Geographies of policy: from transfer-diffusion to mobility-mutation. Progress in Human Geography, 35.: 773–797.

Peck, J., Theodore, N. (2010): Mobilizing policy: models, methods, and mutations. Geoforum, 41.: 169–174.

Temenos, C., McCann, E. (2013): Geographies of policy mobilities. Geography Compass, 7.: 344–357.

Ajánlott:

Cook, I. R., Ward, K. (2011): Trans-urban Networks of Learning, Mega Events and Policy Tourism: The Case of Manchester’s Commonwealth and Olympic Games Project. Urban Studies, 48(12): 2519–2535.

Cook, I. R., Ward, K. (2012): Conferences, informational infrastructures and mobile policies: The process of getting Sweden ’BID ready’. European Urban and Regional Studies, 19(2): 137–152.

González, S. (2010): Bilbao and Barcelona ’in Motion’. How Urban Regeneration ’Models’ Travel and Mutate in the Global Flows of Policy Tourism. Urban Studies, 48(7): 1397–1418.

Larner, W., Laurie, N. (2010): Travelling technocrats, embodied knowledges: Globalising privatisation in telecoms and water. Geoforum, 41.: 218–226.

McCann, E. (2011): Urban Policy Mobilities and Global Circuits of Knowledge: Toward a Research Agenda. Annals of the Association of American Geographers, 101(1): 107–130.

Prince, R. (2010): Globalizing the Creative Industries Concept: Travelling Policy and Transnational Policy Communities. Journal of Arts Management, Law, and Society, 40.: 119–139.

 

Követelmények

  1. A kurzus gyakorlatnak minősül, így az ELTE Hallgatói Követelményrendszer szerint legfeljebb 3 hiányzás
  2. Interaktív részvétel az egyes órákra feladott kötelező olvasmányok alapján. A félév során minden hallgatónak legalább 1 alkalommal egy kb. 15 perces referátumot kell tartania, amelyben egy választott cikk tartalmát foglalja össze.
  3. A tematikában szereplő témakörök egyike alapján elkészített cikkösszefoglaló esszé beadása („review essay”). A hallgató feladata, hogy dolgozatában 3 választott tanulmányt összefoglaljon, pontosan 6 oldal terjedelemben (egy-egy tanulmányra arányosan 2-2 oldalt szánva). Egy potenciális tanulmány szótárban, enciklopédiában vagy glosszáriumban szereplő szócikk nem lehet. Célszerű a tanulmányokat a referátumlehetőségekből és az ajánlott irodalmakból válogatni. Amennyiben az ajánlott olvasmányok között bibliográfiai tételként könyv szerepel, úgy az adott könyv tetszőleges fejezete választható tanulmánynak. A tematikákban olykor szerepelnek viták is, amelyek választása esetében – a válaszcikkek rövidsége miatt – háromnál több cikk is szerepelhet a dolgozatban. A kurzusfüzetben nem szereplő irodalmak választása előzetes, kötelező konzultációhoz kötött.

Csak olyan dolgozat fogadható el, amely az alábbi formai követelményeknek maradéktalanul megfelel:

címoldal

A kurzus címe és kódja
A kurzus oktatói
A hallgató neve
A választott témakör címe
A választott cikkek bibliográfiai adatai
Dátum
  • A kötelező formai előírások betartása:
    • 12 pt Times New Roman karakterkészlet;
    • 1,5 sorköz;
    • 2,5 cm margó;
    • 1 cm behúzás a bekezdések első sorára (a dolgozat legelső bekezdéséhez nem kell behúzás);
    • oldalszámozás alulra és középre rendezve;
    • lábjegyzetek használata (9 pt);
    • szövegközi hivatkozások használata (lásd: “irodalomjegyzék összeállítása”).
  • Címoldal készítése (lásd ábra), amely nem számít bele a kötelező terjedelmi követelményekbe.
  • Az esetleges melléklet és irodalomjegyzék szintén nem számít bele a kötelező terjedelmi követelményekbe.

A beszámolónak tartalmi szempontból elsősorban a kurzus fő kérdésfeltevései mentén kell haladnia (lásd: a kurzus célja).

Határidő: május 31. (vasárnap) 24:00. Leadás csak elektronikusan, mindkét oktatónak címezve.

Irodalomjegyzék összeállítása

A kiválasztott cikkekből való idézés, vagy a cikkek mellett felhasznált anyagokra való hivatkozás esetén (például olyanokra, amelyekre a recenzált cikk is hivatkozik) szövegközi hivatkozásokat kell alkalmazni, illetve utóbbi esetben ezeket külön hivatkozásjegyzékben is feltüntetni. A dolgozat fő szövegét a mellékletek előtt (pl. az elemzett tanulmányokból kivett térképek, ábrák) az irodalomjegyzéknek kell követnie. Ennek összeállítására, a hivatkozási szabályokra a Tér és Társadalom c. folyóirat szabályai a mérvadók (ld. alább).

Szövegközi hivatkozások:

A szövegközi hivatkozás formája (Hajdú 2008), oldalszám-hivatkozás esetén (Hajdú 2008, 28.), a szerző szövegben való feltüntetése esetén Hajdú (2008, 28.), több szerző esetén (Kothari, Kuruvilla 2008), több hivatkozás egy helyen való feltüntetése esetén (Hajdú 2008; Kothari, Kuruvilla 2008), internetes forrásoknál (http://www.mrtt.hu). Szó szerinti idézeteknél természetesen az idézett szöveg „idézőjelek közé” kerül, mögé pedig kötelező az oldalszámmal való hivatkozás. Másodhivatkozás esetében a forma (Hajdú 2008, 43. in Szabó 2010, 25.). Az irodalomjegyzékben a másodhivatkozásokat célszerű külön, egy „Másodhivatkozások” címszó alá feltüntetni, természetesen ABC sorrendben.

Könyvre való hivatkozás esetén:

A szerző családneve és utónevének kezdőbetűje, a megjelenés évszáma (zárójelben, utána kettőspont), a könyv címe (utána pont), alcíme (utána pont), a kiadó neve (utána vessző), a város, ahol kiadták. (Ha van, sorozatcím és sorszám – zárójelben.) Ha szerkesztő a vezető alkotó, akkor a neve után fel kell tüntetni: (szerk.) vagy (ed.) stb. A társszerzők neve közé vesszőt teszünk. Példa könyvre:

Horváth Gy., Hajdú Z. (szerk.) (2010): Regionális átalakulási folyamatok a Nyugat-Balkán országaiban. MTA Regionális Tudományok Központja, Pécs (Régiók Európája; 4.)

Folyóiratcikkre való hivatkozás esetén:

A szerző családneve és utónevének kezdőbetűje, a megjelenés évszáma (zárójelben, utána kettőspont), a cikk címe (utána pont), esetleges alcíme (utána pont), a folyóirat címe (utána vessző), sorszám az évfolyamon belül (utána pont és vessző), a cikk első és utolsó oldalszáma, közte hosszú idézőjel (–). Az évfolyamszámot csak akkor kell megadni, ha a hivatkozott mű másképp nem azonosítható.  Az évfolyamszám a folyóiratcím után álljon, és kövesse az évf. rövidítés vagy a kötet szó, ez után pedig az évfolyamon belüli lapszám. Elektronikus folyóirat esetén az információ kiegészül az internetes címmel. A társszerzők neve közé vesszőt teszünk. Példák folyóiratcikkre:

Hajdú Z. (2008): A kárpát-medencei államosodási térfolyamatok kérdőjelei: széttagolódás, kárpát-medencei integráció, avagy betagolódás az euro-atlanti nagytérségi rendszerekbe? Közép-európai Közlemények, 2., 27–33.

Kothari, S., Kuruvilla, B. (2008): There is no alternative to socialism. Interview with Egyptian economist Samir Amin. Frontline. India’s National Magazine, 26., http://www.hinduonnet.com/fline/fl2526/stories/20090102252604400.htm Letöltés: 2009. márc. 16.

Gyűjteményes kötetben szereplő cikk esetén:

A szerző családneve és utónevének kezdőbetűje (utána pont), a megjelenés évszáma (zárójelben, utána kettőspont), a cikk címe (utána pont), esetleges alcíme (utána pont). A befogadó kötet leírását az In: vezeti be. Következik a szerkesztő családneve és utónevének kezdőbetűje, a (szerk.) vagy (ed.) (utána kettőspont), a kötet címe (utána pont), esetleges alcíme (utána pont), a kiadó neve (utána vessző), a város, ahol kiadták (utána vessző), a cikk első és utolsó oldalszáma. Példa gyűjteményes kötetben levő cikkre:

Péteri G. (1991): Az önkormányzatok és oktatási intézmények viszonya, finanszírozási kérdések. In: Kozma T. (szerk.): Önkormányzat és iskola. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 122–154.

Ha a szerző nem természetes személy, akkor a szervezet neve a kiadó pozíciójából a szerzőébe lép előre. Példa kollektív szerzőre:

KSH (2005): Területi statisztikai évkönyv 2004. Budapest.

Internetes források esetén:

Az internetes források rendezése újrakezdődő betűrendben történik. Formátuma: http://www.stb/esigytovabb/ (utána szóköz), Letöltés: dátum. Példa internetes forrásra:

http://www.rkk.hu/tudomanyos_tevekenyseg/nemzetkozi kutatasok.html Letöltés: 2011. márc. 16.

Reklámok