Why open access is important in academic publishing

Connecting to some of the reasons behind open access, here is a blog article from last year that sums up some important points. The context here is mainly the US.

“Academic publisher Elsevier, which owns a majority of the prestigious academic journals, has higher operating profits than Apple. In 2013, Elsevier posted 39 percentprofits, according to Heather Morrison, assistant professor at the University of Ottawa’s School of Information Studies in contrast to the 37 percent profit that Apple displayed.”

“This lucrative nature of academic publishing comes at a price–and that weight falls on the shoulders of the full higher education community which is already bearing the burden of significantly decreasing academic budgets. “A large research university will pay between $3-3.5 million a year in academic subscription fees –the majority of which goes to for-profit academic publishers,” says Sam Gershman, a postdoctoral fellow at MIT who assumes his post as an assistant professor at Harvard next year.”

““Money should be taken out of academic publishing as much as possible. The money that is effectively being spent by universities and funding agencies on journal access could otherwise be spent on reducing tuition, supporting research, and all things that are more important than paying corporate publishers,” says Gershman. John Bohannon, a biologist and Science contributing correspondent, is in agreement and says, “Certainly a huge portion of today’s journals could and should be just free. There is no value added in going with the traditional model that was built on paper journals, with having people whose full time job was to deal with the journal, promote the journal and print the journal, and deal with librarians. All that can now be done essentially for free on the internet.””

 

Reklámok

A tudományos cikkek ingyenes elérhetősége az Európai Unióban?

Május végi hír, hogy az Európai Unión belül célként fogalmazódott meg, hogy 2020-ra ingyenessé teszik a tudományos folyóiratokban publikált cikkeket. Az még nem világos, hogy ez pontosan mit jelent (milyen folyóiratokra vonatkozik, hogyan válnak technikailag elérhetővé), de okvetlenül haladó szellemű lépés, ami már igencsak időszerűvé vált.

“This week was a revolutionary week in the sciences – not because we discovered a new fundamental particle or had a new breakthrough in quantum computing – but because some of the most prominent world leaders announced an initiative which asserts that European scientific papers should be made freely available to all by 2020.”

A kelet-európai, és hasonlóképpen a félperiférikus és periférikus országokban képtelenség megfizetni a színvonalas munkát biztosító tudás elérhetőségét. A neves kiadók könyvei méregdrágák, az ugyanezen kiadók által birtokolt folyóiratok hozzáférései úgyszintén, így ezeket még gyakran a könyvtárak sem tudják megvenni. Márpedig a tudomány világa különböző okokból rendkívül nemzetközien működik, így az eredményes munka erőteljesen függ a nemzetközi munkaanyagok elérhetőségétől. Mindeközben a monopolhelyzetben lévő kiadók viszont óriási profitra tesznek szert. A tudomány fennálló hegemonikus viszonyok tehát újratermelik az egyenlőtlenségeket.

A tudomány egyik híres normája a kommunalizmus: a szellemi tulajdon a közösségé, amiből az következik, hogy mindenki számára elérhetővé kellene, hogy legyen a tudás. A tudós általában ingyen pubikál cikkeket különböző folyóiratokba, cserébe közösségi elismertséget szerez, amit a karrierjében piacosíthat. A gyakorlatban persze mégsem működik a kommunalizmus, hiszen a cikk tulajdonjogát így megszerzi az adott kiadó, aki viszont ezt a tudást értékesíti a fogyasztóknak, és rajta keresztül válik csak elérhetővé.A legtöbb esetben tehát maga a kutató nem részesedik abból a profitból, ami a munkája értékesítéséből származik – gyakorlatilag kizsákmányolódik. A kiadó által vállalt minőségbiztosítást erősen meghatározzák a profitlogikák, amelyek névlegesen a piaci versenyt kívánják fenntartani, viszont a tudományos kvalitás mérése (habár erőforrásokkal honorált), nem feltétlenül kellene, hogy profitérdekek alapján határozódjon meg.

Többek között ezért születtek olyan kezdeményezések, amelyek a tudás liberalizálásának eszméjét követve küzdenek a tudás elérhetővé tételéért, és így a tudományban fenntartott egyenlőtlenségek ellen. Népszerűsítési, marketing célból a folyóiratok eddig is biztosítottak időszakos ingyenes hozzáférési akciókat, de egyre inkább elszaporodtak az open access folyóiratok és kötetek is. A vázolt probléma is sürgető, mert a vázolt viszonyok nyomására a periférikus térségek kutatói többnyire kalóz letöltő oldalakról képesek csak begyűjteni az anyagokat és versenyképesek maradni, ami viszont illegálisnak számít. Ennek ellenére nagyon sok kutató tevékenyen támogatja, főleg a folyóiratok elérhetősége miatt. Alap esetben ugyanis eleve szolidaritási közösségekben osztják meg egymás között a cikkeket, így az automatizált rendszerek ugyanezen a közösségi megosztáson alapulnak (a kutatók hozzáféréseiket osztják meg másokkal, lásd Sci-Hub). Az efféle eszközök képesek hatékonyan szembeszállni az egyenlőtlenségek felszámolásával, és felhívni a figyelmet a probléma okaira, amivel komoly etikai kérdések kerülhetnek előtérbe: a jog egyenlőtlenségeket konzervál, a tudomány nem társadalmi célokat szolgál, és nem tükrözi a társadalom felé kommunikált értéktartalmait, ehelyett “elpiacosodik” és a profitlogikák írják felül a tudástermelés emancipatív és liberalizáló elveit.