„Posztok” között: Posztszocializmus és posztkolonializmus Kelet-Közép-Európában

Miként alkalmazható a posztkoloniális és dekoloniális kritika a posztszocialista kelet-európai régióban? Vajon hogyan változott Kelet-Európa gyarmati világhoz való viszonya, és hogyan értelmezhető a (poszt)szocialista régió a (poszt)gyarmati viszonyrendszerekben? Milyen értelemben beszélhetünk az eurocentrikus térfelfogások kelet-európai kritikájáról és a kelet-európai tudás dekolonizálásáról? A máig fennálló hidegháborús tudásrendből fakadóan a posztkoloniális kutatások az európai gyarmatokra avagy a „Harmadik világra”, a posztszocialista kutatások pedig a vasfüggöny mögötti területekre avagy az egykori „Második világra”, ezen belül is leginkább az európai keleti blokk államaira szorultak. Ezzel a regionális munkamegosztással szemben a „poszt” irányzatok közötti termékeny párbeszéd új térbeli fogalmakban és viszonyokban értelmezi újra kelet-európai pozícióinkat. A tanulmány a nyugati posztkoloniális irányzat bemutatása mellett először rámutat a posztkoloniális térfelfogások magyarországi gyökereire, hogy ez a tudás miért felejtődött el a rendszerváltás utáni „posztszocialista amnézia” során, illetve hogy a társadalomföldrajzban vagy tértudományokban miért nem terjedt el az anti-koloniális államszocialista propaganda ellenére sem. Egyfelől bemutatja a posztkoloniális kritika megjelenésének földrajzi feltételeit: a „fejlődő világ” színre lépése és az 1970-es évek globális struktúraváltása, a dekolonizációval és az El Nem Kötelezettek Mozgalmával való szocialista szolidaritás, a magyar reformmozgalom és exportorientált külpolitika keretében a kapitalista és szocialista világrendszereit átszelő új térelméletek jelentek meg, például a fejlődéstanulmányok, a latin-amerikai függőségelmélet, a világrendszer-elemzés, az eurocentrikus fejlődéskép kritikája és a globális szemléletű összehasonlító módszertan. Másfelől a tanulmány a orientalista kelet-nyugati „földrajzi képzeletek” globális történeti dekonstruálásával centrum-periféria hatalmi viszonyokban mutatja be a kelet-európaiság térpolitikáit: a felvilágosodás óta jelen lévő „civilizációs lejtő” diskurzusát, a szovjet imperialista törekvéseket, a fejlődő világ felé irányuló szocialista „paternalista testvériség” ideológiáját, a balkanizmust, a rendszerváltás utáni „vissza Európába” és piacorientált neoliberális „tranzitológiát”, illetve az Európai Unió „civilizációs misszióját” és az „európaiság” posztkoloniális politikáit a keleti bővítés során. Bemutatja, hogyan értelmezhető posztkoloniális perspektívából a hatalom, ágencia és tér kapcsolata, a rassz/tér, a biopolitika és „osztályrassz” fogalmai, az idegen „Másik” térbeli konstruálása, a hibrid identitás térbelisége és a társadalmi nem orientalizálása a posztsocialista régióban. Mindezek mentén a kelet-európai térfelfogások dekolonizálása a nyugathoz való felzárkózás metanarratívájából képzett társadalomtörténeti és fejlődéselméleti fogalmak és „öngyarmatosító” episztemológiák felülvizsgálatát sürgeti a régió globális történeti újraértelmezése érdekében. Végül felmerül, hogy vajon az Európai Unió válságtüneteivel és a liberális ígéretek kudarcával felerősödő nacionalizmus, xenofóbia és gyarmati diskurzus fényében mennyiben szükséges vagy lehetséges a Kelet-(Közép-)Európa fogalom újradefiniálása vagy elvetése?

A térelméletek tudásföldrajza: A társadalomföldrajzi irányzatok elhelyezése Magyarországon

A tanulmány célja tudásföldrajzi szemléletben áttekinteni, hogy Magyarországon milyen helyi viszonyok között fogalmazódtak meg a társadalmi térrel kapcsolatos irányzatok a társadalomföldrajzban és a tértudományokban. Ennek nyomán a tanulmány először bemutatja a tudásföldrajz kutatási irányzatait és módszereit, és hogy milyen tudományszociológiai és tudománytörténeti szempontok alapján érdemes a kelet-közép-európai pozíciókból termelt tértudományi tudást kritikailag újraértelmeznünk. A tanulmány a tudás térbeli áramlását és adaptációs módjait a tudástermelés centrum-periféria viszonyaival és hegemóniaváltásaival összefüggésben értékeli, és ennek során a jelenlegi hazai, félperifériás tudásátvételi folyamatokra mutat rá. Rövid történeti vázlatban bemutatja, hogy a második világháború óta hogyan alakultak elsősorban a társadalomföldrajz és tágabban a térrel foglalkozó társadalomtudományok térfelfogásai, hogyan öröklődtek át a szocialista időszakból a hazai térelméleti diskurzust meghatározó koncepciók, és ezek hogyan változtak meg a rendszerváltás és az euroatlanti hegemóniaváltás új mintakövetési viszonyai között. Nemzetközi, összehasonlító perspektívában elemzi a „nyugati” térfelfogásokról és térelemzési módszerekről alkotott hazai narratívákat, rámutatva a szelektív átvétel és interpretáció folyamataira, illetve a „hermeneutikai kapuőrök” kontextuális szerepére, a helyi tudásstruktúrákba ágyazott tudás tudományszociológiai, társadalmi-gazdasági és politikai-ideológiai funkcióira. Arra kíván válaszolni, hogy miért éppen bizonyos térelméleti felfogások terjedtek el, ezeket hogyan értelmezték másként a posztszocialista térben, és ez hogyan határozta meg a helyi térelméleti koncepciókat és vitákat. A „nyugathoz” való felzárkózás jegyében az egyes térelméleti irányzatokat jellemzően a helyi kontextusuktól elválasztva mutatták be, így a térelméletek puszta leírásával sok esetben a centrumból átvett tudáskánont termelték újra. Jellemző posztszocialista anakronizmusként a legtöbb esetben az „új” irányzatok és térfelfogások akár évtizedekkel ezelőtti „nyugati” szakirodalomból származtak, és bemutatásukat a „megkésettség” narratívájában helyezték el, elfedve ezzel a kelet-közép-európai térelméleti irányzatok eltérő fejlődési útjait és társadalomtörténeti kontextusait. Mindeközben az egyre szélesedő repertoárt képező „új” térelméleti irányzatok álláspontjainak leírása a rendszerváltás utáni tudományos mezőben helyi legitimációs eszközökké is váltak, és a hazai „tesztelésük” hátterében a kelet-európai viszonyokra adaptált sajátos térelméleti keretrendszerek még többnyire kidolgozásra várnak. A tanulmány szerint tehát a hazai diskurzusban elterjedő térelméletek „absztrakt” értelmezése helyett reflektálnunk kell a tudományos tudástermelés egyenlőtlen és függő hatalmi viszonyaira, és a hazai térelméleti tudás nemzetközi elhelyezése érdekében rá kell mutatnunk a mögöttük álló „megismerési térpolitikák”, társadalmi reprezentációk, politikai-ideológiai programok és szakpolitikai törekvések sajátosan kelet-európai kontextusaira.

Térelméletek a társadalomföldrajzban (BME)

23632536_1763950293637607_8803943191302834688_o.jpg

Az előadás az NKFIH K 115870 számú, Kortárs térelméletek közép-kelet-európai kontextusban című projektjének keretében, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) támogatásával készült.


TÉR ÉS ÉPÍTÉSZET

tantárgyfelelős: Benkő Melinda
urb/bme – BME Urbanisztika Tanszék
tervezett program (09.01)
kéthetente szerdánként 17:15-kor a tanszéki könyvtárban

szept. 6. TÉR ÉS ÉPÍTÉSZET / Benkő Melinda, építész-urbanista, urb/bme

bemutatkozás, félév-, feladat és könyvismertetések

Meggyesi Tamás (2004). A külső tér. Budapest: Terc. (munkatárs: Benkő Melinda)

Moravánszky Ákos – M. Gyöngy Katalin (2007). A tér. Kritikai antológia. Budapest: Terc.

Jen Jack Gieseking and William Mangold (Eds.) (2014): The People, Place, and Space Reader. New York: Routledge. / http://www.peopleplacespace.org

szept. 13. A KÜLSŐ TÉR / meghívott: Meggyesi Tamás, építész-urbanista, urb/bme

szöveg: Meggyesi Tamás: Építészeti térelméletek. In: Meggyesi (2004): A külső tér. Budapest: Terc. 9-27.o. (pdf)

szept. 27. KÖZTÉR / Benkő Melinda, építész-urbanista, urb/bme

szöveg: Matthew Carmona (2010): Contemporary Public Space: Critique and Classification, Part One: Critique, Journal of Urban Design, 15(1), 123-148. (pdf)

okt. 11. HETEROTÓPIA / Kerékgyártó Béla, filozófus, BME

szöveg: Michel Foucault (1967) Eltérő terek (vagy más fordításban: Más terekről).
fr / Des espaces autres http://desteceres.com/heterotopias.pdf
eng / Of Other Spaces http://web.mit.edu/allanmc/www/foucault1.pdf
hun / Más terekről http://exindex.hu/index.php?page=3&id=253

okt. 25. TERÜLET / TÖRTÉNETI VÁROSI TÁJ / meghívott. Sonkoly Gábor, történész, ELTE

szöveg: Sonkoly Gábor: A történeti városi táj fogalomtörténete. In: Sonkoly (2016): Bolyhos tájaink, ELTE, Budapest. 35-73. o. (pdf)

nov. 8. TÉRTERMELÉS / meghívott: Hory Gergely, építész, phd doktorandusz, urb/bme, Partizan Architecture – http://prtzn.hu/

szöveg: Moravánszky Ákos (2011): „…nyiss nekem tért”? – Tér és térbeliség az épített és a társadalmi világban

nov. 15. konzultáció

nov. 22. TÉRTUDOMÁNY / meghívott: Ginelli Zoltán, geográfus, phd doktorjelölt, ELTE

szöveg: Berki Márton (2015): A térbeliség trialektikája. Tér és Társadalom, 29(2), 3-18. (pdf)

Berki Márton (2015): A városi barnaövezetek funkcióváltása a posztszocialista városokban. (pdf)

nov. 29. közös beadás, értékelés


Lehetőségem nyílt lelkes építészekkel beszélgetni erről a témáról, és vendégszeretetük jóvoltából nagyszerű kötetekkel is gazdagodtam!

23845888_1488329541203597_5050947093170761870_o