“Sose fogom elfelejteni azt az esetet, amikor az input-output tĂĄblĂĄt előszĂśr hasznosĂ­tottuk MagyarorszĂĄgon. 1959. januĂĄr elsejĂŠre a termelői ĂĄrak radikĂĄlis reformjĂĄt kĂŠszĂ­tettĂŠk elő. Az ĂĄrrendezĂŠs előzetes mĂŠrlege – az Ăşj ĂĄron szĂĄmĂ­tott 1959. ĂŠvi nemzeti jĂśvedelem – 1958 vĂŠgĂŠn 13 milliĂĄrd forint hiĂĄnyt mutatott. Ez akkor horribilis Ăśsszeg volt, megkĂśzelĂ­tette a nemzeti jĂśvedelem tĂ­z szĂĄzalĂŠkĂĄt, ĂŠs Ăşgy tĹąnt, sĂşlyosan veszĂŠlybe kerĂźlt a kĂśvetkező ĂŠvi pĂŠnzĂźgyi egyensĂşly. (A magyarĂĄzat vilĂĄgos volt, de fĂźlĂśn csĂ­phetetlen: a minisztĂŠriumok ĂŠs nagyvĂĄllalatok kivĂŠtel nĂŠlkĂźl „tĂşlbecsĂźltĂŠk” az anyagkĂśltsĂŠg ĂĄrindexĂŠt, ĂŠs „alulbecsĂźltĂŠk” sajĂĄt termĂŠkeik ĂĄrindexeit – a „becslĂŠsi hiba” kĂŠnyelmes nyeresĂŠgtartalĂŠkokat biztosĂ­thatott volna szĂĄmukra a kĂśvetkező ĂŠvekre.) A Tervhivatal pĂŠnzĂźgyi főosztĂĄlyĂĄnak vezetője dĂ­jat tĹązĂśtt ki: minden megtalĂĄlt milliĂĄrdĂŠrt egy Ăźveg pezsgőt. A hiĂĄnyvadĂĄszat hetekig folyt lelkesen, de eredmĂŠnytelenĂźl.

VĂŠgĂźl, hosszas rĂĄbeszĂŠlĂŠs utĂĄn, nyĂśgve-nyelve, a vezetĂŠs hozzĂĄjĂĄrult ahhoz, hogy az ĂĄtĂĄrazĂĄs alapjĂĄul kĂŠszĂźljĂśn egy viszonylag nagymĂŠretĹą ĂĄgazati kapcsolati mĂŠrleg. Ez szokatlan, idegen volt a hagyomĂĄnyos tervezĂŠsi gyakorlatban, mĂŠgis elrendeltĂŠk a „sakkozĂĄst”. (Az ĂĄgazatkĂśzi mĂŠrleget akkoriban sakktĂĄblamĂŠrlegnek is neveztĂŠk, a sokfĂŠle magyarĂ­tĂĄsi kĂ­sĂŠrlet egyikekĂŠnt.) MĂĄtrixelemről mĂĄtrixelemre, a kibocsĂĄtĂł ĂŠs a felhasznĂĄlĂł ĂĄgazatot kĂŠpviselő tervezők kĂŠnytelenek voltak egy asztalhoz Ăźlni, ĂŠs megegyezni előbb a szĂłban forgĂł ĂĄramlĂĄs terjedelmĂŠről rĂŠgi ĂĄron, azutĂĄn pedig a mindkĂŠt oldalon alkalmazandĂł ĂĄrindexről. Egy hĂŠten belĂźl megkerĂźlt mind a 13 milliĂĄrd forint. KĂŠsőbb, amikor mĂĄr mindenki kialudta magĂĄt, persze ĂśsszegyĹąltĂźnk Ăźnnepelni. Irodalmi vĂŠnĂĄval megĂĄldott kollĂŠgĂĄink a helyszĂ­nen felolvasott balladĂĄkban ĂŠs drĂĄmatĂśredĂŠkekben ĂśrĂśkĂ­tettĂŠk meg a „sakkozĂĄs” nevezetesebb esemĂŠnyeit ĂŠs szereplőit; megittuk a 13 Ăźveg pezsgőt, ĂŠs mĂŠg sokkal tĂśbbet; nagyszerĹą buli volt.

 …

Az ideolĂłgiai ellenĂĄllĂĄst is le kellett kĂźzdeni, mindkĂŠt oldalon. Nyugaton az input-output modell filozĂłfiĂĄja ĂŠs alkalmazĂĄsa mĂśgĂśtt sokan valamifĂŠle burkolt kommunista ĂśsszeeskĂźvĂŠst gyanĂ­tottak. Keleten a matematikai mĂłdszerek kĂśzgazdasĂĄgi alkalmazĂĄsa a legjobb esetben is revizionizmusnak szĂĄmĂ­tott, a burzsoĂĄ mĂŠtely terjesztĂŠsĂŠnek. Az ideolĂłgiĂĄnak azonban vissza kellett vonulnia. Adott volt a szĂźksĂŠglet, adott volt a szĂźksĂŠgletet kielĂŠgĂ­tő modell, ĂŠs adott volt a modellt megoldani kĂŠpes gĂŠp. Az input-output modell jĂśtt, lĂĄttĂĄk ĂŠs győzĂśtt; meghĂłdĂ­totta a vilĂĄgot WashingtontĂłl Delhiig, OslĂłtĂłl KairĂłig, PĂĄrizstĂłl MoszkvĂĄig.” (315-317)

Augusztinovics Mária (1996): Miről szól az input-output modell? Közgazdasági Szemle, XLIII. évf., 1996. április, 315-320.