Fantom a múltból: Mendöl Tibor „Bevezetés a földrajzba” újra kiadott tankönyvének posztszocialista ellentmondásai

Ez ez előadás egy prominens magyar geográfus eredetileg az 1950-es években írt tankönyvének posztszocialista időszakbeli újrakiadásának körülményeit tárja fel, és a magyar posztszocialista geográfia „nagy történeti hézagának” ellentmondásos narratíváiban értelmezi. Mendöl Tibor „Bevezetés a földrajzba” című egyetemi jegyzete egy kettős narratívában íródott hibrid szöveg: egyfelől az előző konzervatív-nacionalista rezsim hagyományos „felfedezések története” narratívája, másfelől a későbbi szovjetizált rezsim kötelezően átvett marxista-leninista nyelvezete hatja át. 1999-ben a szöveg két rehabilitátorát, Perczel Györgyöt és Probáld Ferencet egészen különböző motivációk vezérelték (mint például egy letűnt, egykor dicsőséges földrajzi hagyományhoz való visszatérés, vagy a diszkreditált szocialista múlt szelektív elfedése), ám mindkét esetben a szerző szimbolikus átértelmezését követték el. Ez végső soron a szöveg önkényes átszerkesztéséhez vezetett, először is a kompromittálónak talált részek kitörlésével, másodszor a mű „teljes” történeti ívének „befejezése” általi újrakeretezésével, harmadszor pedig az ideológiailag terhelt szövegrészek szelektív és nem teljes „lefordításával” egy deideologizált formába. Az előadás célja rétegről rétegre bemutatni a szöveg történeti kontextusait, ugyanis a szövegértelmezési és történeti újraértelmezés nélkül az olvasó úgymond benn ragad Mendöl összeszőtt kettős narratívájának „hermeneutikai csapdájában”. Az előadás utolsó részében a tankönyv dicsőséges „felfedezések története” narratívája és világtörténeti, geopolitikai képzelete mai újraértelmezési lehetőségeit mutatom be a kritikai elmélet anti-eurocentrikus szakirodalmán keresztül.

Phantom of the past: Postsocialist contradictions in Tibor Mendöl’s republished “Introduction to Geography” textbook

This paper aims to unravel the contextual layers of the postsocialist republishing of a prominent Hungarian geographer’s textbook originally written in the 1950s, which is considered here as a vehicle of the contested narrativity in the “big historical gap” of postsocialist Hungarian geography. Tibor Mendöl’s Introduction to Geography was a hybrid text written in a dual narrative: first in a traditional “age of discoveries” narrative of the previous conservative-nationalist regime, and second in the obligatory Marxist-Leninist language of the later Sovietized regime. In 1999, the two rehabilitators of the text, György Perczel and Ferenc Probáld, were driven by different motivations (such as the return to a formerly glorious geographical tradition, or the selective confining of a discredited socialist past), but in both cases through a symbolic contestation of the author. This ultimately led to the arbitrarily reediting of the text, first by deleting its most compromising parts, second by reframing it in a “completed” form by “finishing” its historical span, and third by selectively and incompletely “translating” some of its burdened phrases into a partly de-ideologized language. My aim is to provide a layer-by-layer historical analysis of the text’s contexts, because without a dense hermeneutical and historical reinterpretation, we are entangled in the “hermeneutic trap” of Mendöl’s interwoven dual narrative. The last part of my presentation provides possible reinterpretations of the textbook’s triumphalist “age of discoveries” narrative and world historical, geopolitical imagination in light of the critical theories of anti-Eurocentric literature.

See my publication: Gyimesi, Z. (2014): The Contested Post-Socialist Rehabilitation of the Past: Dual Narratives in the Republishing of Tibor Mendöl’s “Introduction to Geography”. Hungarian Cultural Studies, 7: 242–273. https://ahea.pitt.edu/ojs/index.php/ahea/article/view/172

© Zoltán Ginelli

Citation:

Ginelli Z. (2020): Fantom a múltból: Mendöl Tibor „Bevezetés a földrajzba” újrakiadott tankönyvének posztszocialista ellentmondásai. Kritikai Földrajz Blog, 2020.07.18. Link:

A „klasszikus” szociológia dekolonizálása felé: Max Weber eurocentrikus világtörténetének földrajzi kritikája

Fotó: https://www.thoughtco.com/max-weber-relevance-to-sociology-3026500

Max Weber gazdaságtörténeti és vallásszociológiai elemzéseiben széles körű áttekintést adott arról a nagy kérdésről, hogy miért éppen a „Nyugat” emelkedett ki a világtörténelem során. Híres hipotézise szerint a protestáns aszkézisben fellelhető gazdasági magatartásokra vezethető vissza, hogy végső soron „a Nyugaton, és csakis a Nyugat talaján” jöhetett létre a „racionális” kultúrán alapuló modern kapitalizmus. Ezzel szemben „Keleten” ennek hiánya tapasztalható: egész történelme során irracionalitás, gazdasági stagnálás és ún. orientális despotizmus uralkodott. Habár írt a konfucianizmusról, illetve a hindu és a zsidó vallásról, addig a kereszténységhez hasonlóan monoteista iszlámról tervezett nagy munkája sosem készülhetett el. A hazai társadalomtudományok azonban nem vettek tudomást Weber protestáns etikára visszavezetett, ideáltipikus kapitalista „szellemének” földrajzi alapjairól, holott ezek a weberi életmű fontos „preszociológiai” előfeltételezéseit képezték. Az előadás célja egyrészt bemutatni Weber hipotézisének földrajzi állításait, másrészt kritika alá vetni globális összehasonlító elemzéseinek eurocentrikus földrajzi képzeletét, és végül felfedni a korabeli geopolitikai, gyarmatbirodalmi viszonyokba ágyazódó társadalomtudományi tudástermelés diskurzív alapjait és ellentmondásait. Weber „progresszív Nyugat” és „merev Kelet” orientalista dichotómiájának dekonstruálása végül kiegészül az iszlámról közölt nézeteinek rövid áttekintésével és néhány politikai gazdasági példával is, rámutatva a gyarmatosításnak és az egyes régiók közötti globális kereskedelem történelmi hegemóniaviszonyainak elfedésére, valamint az orientális despotizmus és a keleti „bezárkózó” gazdaságok eurocentrikus mítoszaira. Az előadás célja ezzel a nemzetközi szakirodalomban jól ismert globális történetírás, valamint a posztkoloniális és dekoloniális megközelítések alapján a „klasszikus” szociológia tudáskánonjának dekolonizált olvasatát sürgetni.

Towards decolonizing “classical” sociology: The geographical critique of Max Weber’s eurocentric world history

In his economic history and sociology of religion, Max Weber presented an expansive account on the big question, why was it the “West” that emerged as dominant in world history. According to his famous hypothesis, ascetic Protestantism was the insufficient ingredient to why “in the West and only on Western soil” could the “rational” culture of modern capitalism evolve. In contrast, the “East” was only home to a range of absences: irrationality, economic stagnation and so-called oriental despotism reigned throughout its whole history. Although Weber had written on Confucianism, the Hindu and Jewish religions, his vast study on Islam, also a monotheism as Christianism, was never to be finished in full. However, Hungarian social sciences and the humanities did not pay any attention to the geographical foundations of Weber’s capitalist “spirit” and its supposed origins in the Protestant ethic, despite these being important “presociological” conceptions of his œuvre. The aim of this paper is first to present the geographical statements of Weber’s hypothesis; second, to criticize the Eurocentric geographical imagination behind his global comparative analysis; and finally, to elucidate the discoursive conditions and antagonisms of social scientific knowledge production embedded in its contemporary geopolitical and imperial-colonial context. The deconstruction of Weber’s orientalist dichotomy of a “progressive West” and “static East” is supplemented by a sketchy overview of his thoughts on Islam and some political economic examples, demonstrating the silences of colonialism and the changing hegemonic relations of interregional global trade, and also the myth of oriental despotism and the “closed” economies of Eastern economies. In sum, the aim with this critique is to provide and argue for a global historical, postcolonial and decolonial reading of the scientific canon of “classical” sociology.

© Zoltán Ginelli

Citation:

Ginelli Z. (2020): A „klasszikus” szociológia dekolonizálása felé: Max Weber eurocentrikus világtörténetének földrajzi kritikája. Kritikai Földrajz Blog, 2019.07.18. Link: https://kritikaifoldrajz.hu/2020/07/18/a-klasszikus-szociologia-dekolonizalasa-fele-max-weber-eurocentrikus-vilagtortenetenek-foldrajzi-kritikaja/

Félperifériás gyarmatiság: Magyar rasszpozíciók a globális kolonializmusban

Jelenet a „Django elszabadul” (2012) filmből – Stephen (bal), a fekete rabszolgákat felügyelő fekete komprádor kedélyesen társalog rabszolgatartó fehér ültetvényes gazdájával, Calvin Candie-vel (jobb)

Az előadás egy kutatási programot vázol fel, amely a gyarmatisághoz való magyar(országi) félperifériás viszonyt globális történeti keretben, illetve politikai gazdasági, világrendszer-elemzési és poszt/dekoloniális megközelítésben vizsgálja. Az uralkodó olvasat szerint nekünk magyaroknak sosem voltak gyarmataink, viszont a történelemben gyarmatosítottak minket, ezért nekünk nincs erkölcsi felelősségünk elszámolni a gyarmatosításért. Mivel az apológia szerint Magyarország történelmileg nem részesedett a kapitalista gyarmati felhalmozás előnyeiből, ezért a „fehér bűntudat” kizárólag az imperialista-kolonialista „nyugatot” terheli. Ugyanakkor Magyarország globális kolonializmusba való beágyazottságának elhallgatása lehetővé tette a gyarmati viktimizáció kelet-európai kisajátítását és a rasszizáló identitáspolitikai-morális versenyt az „Európán” kívüli posztgyarmati világgal. Ez a gyarmatisághoz való ellentmondásos viszonyulás a globális centrum és periféria közötti strukturális és identitásbeli pozícióból, a globális kolonializmusba való félperifériás integrációból fakad. A gyarmatosító és gyarmatosított pozíciók közötti félperifériás manőverezés dinamikáját a globális kolonializmusból való komparatív előnyökből részesedés stratégiái határozták meg: felzárkózó lepaktálás a globális gyarmatosító centrummal vagy felforgató szövetségkeresés a globális gyarmati perifériával; lázadó antikoloniális szolidaritás vagy koloniális kisajátítás és öngyarmatosító komprádorság. Az előadás ennek nyomán a magyar félperifériás rasszpozíciók – „frusztrált fehér”, „turáni”, „indián”, „fehér néger” – történelmi-földrajzi mozgatórugóira kérdez rá, hogy a centrumvezérelt narratíváink dekolonizálásával felforgató módon a „nem fehér” (poszt)gyarmati világ felől nézze a magyar történelmünket.

© Zoltán Ginelli

Ginelli Z. (2020): Félperifériás gyarmatiság: Magyar rasszpozíciók a globális kolonializmusban. Kritikai Földrajz Blog, 2020.07.14. Link: https://kritikaifoldrajz.hu/2020/07/14/felperiferias-gyarmatisag-magyar-rasszpoziciok-a-globalis-kolonializmusban/

Decolonizing the Non-Colonizers? Eastern Europe in Global Colonialism and Semiperipheral Decolonialism

Photo: https://ziare.com/steaua/suporteri/fotografia-zilei-suporterii-echipei-steaua-s-au-urcat-pe-crucea-eroilor-din-caraiman-sa-afiseze-un-mesaj-rasist-1617449

The perhaps much overlooked geographical significance of recent social unrest in the USA related to the Black Lives Matter and various anti-racist and decolonial movements is how quickly they ’scaled up’ globally, sparking sharp debates in Eastern Europe for the first time. Although in the region these movements have been most often dismissed either as an ideological threat or simply irrelevant, still the discussions of colonial and racial memory politics have provoked intriguing questions about comparability. Since the 2010s, authoritarian right-wing regimes of populist nationalisms have constructed an imaginary dividing line between “former colonizer” Western and “non-colonizer” Eastern European countries, expressing fears of becoming Western “colonies” whilst victimizing their ‘peripheral whiteness’ in an identity politics of recognition. Stuck in an uncomfortable ’in-between’ position within global colonialism, Eastern Europeans have historically embraced colonial Europeanness and whiteness whilst excusing from its dark moral burden – ultimately producing contradictory silences in the region’s complicated racial and colonial history. How can we understand this semiperipheral Eastern European relation to global colonialism and racism? How can decolonialism, seemingly relevant only to the imperialist West and the postcolonial Global South, be also relevant to a region which is commonly known as “non-colonizer” and without colonial history? This paper aims to unpack Eastern European ‘frustrated whiteness’ through exploring a decolonial approach to this uneasy and contradictory semiperipheral position in global (post)colonialism.


CULTURE AT A CROSSROAD: WHAT COLLABORATION DO WE WANT IN EASTERN EUROPE?
Friday, September 18th, 2020
12.00 pm – 4.30 pm

Facebook event and live stream

East European Biennale Alliance (EEBA) presents ‘Culture at Crossroads: What Collaboration Do We Want in Eastern Europe?’ – an online symposium which will be streaming on Friday September 18th 2020 from 12 pm (CET). The symposium will be held in English and is organised by the founding members of EEBA – Biennale Warszawa, Bienále Ve věci umění / Matter of Art Praha, OFF-Biennále Budapest a Kyiv Biennial (VCRC).

Participants:
Tereza Stejskalová, Veronika Janatková, Dominika Trapp, Kateřina Smejkalová, Noemi Purkrábková, Zoltán Ginelli, Eszter Lázár, Eszter Szakács, Serge Klymko, Wolfgang Schwärzler, Vasyl Cherepanyn, Aleksandra Jach, Michał Dąbrowski, Bartek Frąckowiak, Marta Michalak

What should we expect from art and art institutions in the next few years or decades? What is their role at a time of a major social transformation? Why do we make or present art, for whom, and does it make sense to continue using the same formats and materials as before? What should art be focusing on and what difference can it make? These are old questions but they need to be asked whenever conditions are changing—and they are changing now, drastically. Without a doubt, the current situation leads us to rethink and reimagine the way art institutions, art practices, and artists operate. We ask these questions from a perspective of artists and curators who operate in the Eastern European region—the periphery of Europe. As we have witnessed again during the COVID-19 pandemic, the interconnected global challenges take specific shape in our region. How are we, the art/cultural sector (institutions, curators, critics, artists, producers) preparing ourselves to operate in the future? How should we rethink the ways of creation, production, and distribution of artworks, projects, and events?

Perhaps, as a consequence of the COVID-19 pandemic, the art world will become smaller, more local, more grounded in local communities. This can be a good thing in terms of the sustainability of both: the human and non-human lives on this planet. After all, the opportunities for artistic and curatorial mobility have never been distributed equally or justly. But the notion of local can also be a trap. Under the rule of conservative governments in our countries, critical art, critical artists and critical art institutions have become extremely precarious, in some cases even directly persecuted. International connections are a crucial resource of not only intellectual exchange and finances but also of moral and political support. In what forms, formats, and mediums will this international cooperation be able to continue? How can we share gestures of solidarity with our Eastern European collaborators, partners, friends, comrades in struggle?

The newly established East Europe Biennial Alliance, comprised of the Biennale Matter of Art in Prague, Biennale Warszawa, Kyiv Biennial, and OFF-Biennale Budapest, aims to propose a different narrative of the East European region and redefining the way cultural institutions collaborate. As contemporary biennials have become an important vehicle reaching new contexts and audiences, the Alliance is designed to enhance the role of biennials in shaping innovative forms of international solidarity, expanding socio-political imagination and elaborating alternative cultural solutions. The Alliance brings biennials together to develop a shared vision and regional collaboration producing cross-border meetings, public events and working on the common agenda for upcoming years.

Program

I. TECHNOLOGIES AND THE WORK OF COLLABORATION
12:00-12:10 Tereza Stejskalová & Veronika Janatková: Introduction
12:10-12:25 Kateřina Smejkalová: Action and Interaction in Digital Capitalism
12:25-12:40 Noemi Purkrábková: Crossing the Distance: Hopes & Sorrows of Art and Music in the Virtual Sphere
12:40-12:50 Discussion
12:50-13:00 Break

II. DECOLONIZATION AND/OF COLLABORATION
13:00-13:15 Zoltán Ginelli: Decolonizing the Non-Colonizers? Eastern Europe in Global Colonialism and Semiperipheral Decolonialism
13:15-13:30 Eszter Lázár & Eszter Szakács: Practices of Alliance Building
13:30-13:45 Dominika Trapp: Peasants in Atmosphere
13:45-14:00 Discussion

14:00- 14:30 Lunch

III. ECOLOGIES AND VISUAL POLITICS OF COLLABORATION
14:30-14:45 Aleksandra Jach & Michał Dąbrowski: How to Talk about the Climate Crisis?
14:45-15:00 Wolfgang Schwärzler: Building the East Europe Biennial Alliance’s Graphic Design.
15:15-15:30 Vasyl Cherepanyn & Serhiy Klymko: Political in Content, Visual in Form: Notes on Cultural Internationalism.
15:30-15:45 Bartek Frąckowiak & Marta Michalak: Eastern Europe: Three Scenarios for the Future of Transnational Collaboration in the Cultural Field

15:45-16:15 Discussion

© Zoltán Ginelli

Ginelli Z. (2020): Decolonizing the Non-Colonizers? Eastern Europe in Global Colonialism and Semiperipheral Decolonialism Critical Geographies Blog, 2020.07.03. Link: https://kritikaifoldrajz.hu/2020/07/03/decolonizing-the-non-colonizers