Erdély globális történeti perspektívában

“Hisz Erdély története a római korban, középkorban, újkorban és főleg a jelenkorban jóval több, mint románok és magyarok közötti traumák és nemzeti harcok férfias története.” – T. Szabó Csaba cikke a Transindex.ro portálon

magazin_26796

“Sebastian Conrad a Freie Universität világhírű professzora híres könyvében a globális történelemnek három fő aspektusát emeli ki: a mindenség és mindenek történelme, a hálózatok és konnektivitás története és az integrációs folyamatok története. Conrad könyvében rámutat arra, hogy a nagy világtörténetekben valójában nemzetek történetét látjuk felsorakoztatva, egymás mellé, azok interakciója és közös kapcsolati hálózata nélkül. Történetírásunk hagyományai másról sem szólnak, mint a fehér férfi által végzett nagy tettek nemzeti történelmeiről. Conrad szerint, az új történetírás fő szerepe a globális, azaz minden részletre kitérő szemléletről kell szóljon, ahol a történész – elemezzen egy család történetét vagy egy ország, esetleg népcsoport, ha úgy tetszik nemzet történetét – egyszerre kell figyeljen az emberek közötti viszonyra, társadalmi hálózatukra, konnektivitásaikra, az általuk használt tárgyak mozgására és mobilitására, az őket érintő politikai, kulturális, ökológiai és katonai hatásokra és ideológiai változásokra és eszmék mobilitására is. Ez a komplex, sok mindenre kitérő történelem-szemlélet adja a globális történetírás fő újdonságát, amelynek tükrében a Mary Beard féle Britannia római provincia története is egészen új perspektívákat kap és a Mauretániából a brit szigetekre került római katona története egyáltalán nem lesz szokatlan és botrányos. Ez a szemlélet megoldást hozhat – hozhatna – Erdély történetének értelmezésében is.”

Hungary and Ghana, 1950s-1960s

21083554_1409636279072924_5180471301300472123_oMy research report to the Open Society Archives turned out to be a draft of a lengthy working paper that summarizes some of the materials I have been working with. You can read about my OSA research proposal here.

Even from this vastly text I had to leave out a lot of other materials. Unfortunately I will only have time to work again on this later, so I decided to share here some thoughts that could not be included.

One of the books that were very influential to me (but haven’t included into the draft) gave me a great overview of the early Eastern European relations towards decolonizing/ed Africa (the “Third World”). What I find most interesting is not only the relative autonomy of the Eastern Bloc in developing their foreign relations, but also the continuities between previous colonial era and postcolonial relations. Another issue is the role of China, not only how the Sino-Soviet split influenced the Soviet Union to maintain the relative autonomy of the Eastern Bloc, but also China’s early postcolonial trajectories in gaining a foothold in Africa.

africa_communist

“By 1958, well before substantial new opportunities arose south of the Sahara, East Europe’s trade with Asia, the Middle East, and some parts of Africa was already greater than that of the Soviet Union; ithad more than doubled since 1954 and amounted to approximately five per cent of the area’s total trade. Some of this commercial activity, of course, was no more than a partial return to normal trade patterns that had been interrupted by the war and later inhibited for political and ideological reasons. Yet the very fact that old patterns existed and could be resumed was important, since the arrival of East European traders and governmental representatives in Africa did not appear to the new states as a novel or menacing overture, but rather as a natural resumption of established policies.”

— Robert and Elizabeth Bass: Eastern Europe, in: Zbigniew Brzezinski: Africa and the Communist World, Hoover Institution, 1963, p. 88.

Hungarian development experts worked on the First Seven-Year Plan of Ghana

20993964_1407344005968818_1387830529126103512_nA magyar közgazdász delegáció megérkezése Accrába 1962-ben, hogy kidolgozzák Ghána hétéves tervét. Balról jobbra: Bácskai Tamás (Bognár asszisztense, egyetemi docens), Kós Péter (nagykövet), Kwame Nkrumah (a Ghánai Köztársaság elnöke), Bognár József (főtanácsadó), Székely Gábor (Bognár asszisztense, mérnökközgazdász).

The Hungarian delegation of economists arrive in Accra to develop Ghana’s First Seven-Year Plan in 1962. From left to right: Tamás Bácskai (Bognár’s assistant, associate professor), Péter Kós (first ambassador), Kwame Nkrumah (President of the Republic of Ghana), József Bognár (chief advisor), Gábor Székely (Bognár’s assistant, economic engineer).

Magyar Hírek, 1962. május 1.